Egy alternatív út a pedagógusképzésben - Lipinka program

Interjú a Lipinka Program alapítóival, Tálas Ágnessel és Kiss Zsolttal

A Lipinka Program egy egyedülálló, komplex oktatásmódszertani rendszer, amelyet egyfajta innovatív pedagógusképzési programnak is nevezhetünk. A program alapítója Tálas Ágnes és Kiss Zsolt, akik 20 év közös tapasztalat és együttgondolkodás után döntöttek úgy, hogy létrehozzák a Lipinka Programot és egy új alternatívát kínálnak a pedagógus kollégáik felé. 

Honnan jött az ötlet, hogy létrehozzátok a Lipinka Programot?

Tálas Ágnes: Mivel a megszokott pedagógusképzésekből, amelyeken rendszeresen közreműködünk sokat semmilyen formában nem tudtak megtartani a szervezők sem Magyarországon, sem a határon túl, Gergő fiam vetette fel, hogy nem vágnánk-e bele egy online szakmai közösség építésébe. Ha nem is a megszokott formában, de ilyen kommunikációs csatornán mégis szakmai segítséget nyújthatnánk mindazoknak, akik erre igényt tartanak.

Volt, valamilyen példa előttetek, amikor összeállítottátok ezt a komplex oktatásmódszertani rendszert, vagy kizárólag a saját tapasztalataitok segítettek ebben?

Kiss Zsolt: Az utóbbi másfél évben – nem tagadható, hogy nagymértékben a világjárvány hatására –, gombamód jelentkeztek az online térben a különböző programok. Rengeteg olyan példát láttunk, amikor a személyes találkozások világának tartalmait mindenféle koncepció nélkül öntik a virtuális térbe. Ezeket mindenképpen el akartuk kerülni, sokmindent újra kellett gondolni.
Legfőképpen azt, hogy egy személyes találkozáson, érintkezésen alapuló műfajt miképpen fogalmazzunk újra úgy, hogy a virtuális tér adta lehetőségek ne helyettesíteni akarják a személyes jelenlétet, hanem strukturálisan előnyére szolgálhassanak a programnak. Így aztán a képzések, tánctanítás, egyáltalán hagyományismereti foglalkozások tartásával szerzett tapasztalatokat annak megfelelően próbáltuk újragondolni, hogy a kollégák szükségletein, ugyanakkor saját oktatásmódszertani meglátásainkon alapuló rendszert gyúrjunk össze.

Tálas Ágnes: Az induló szakmai program gerincét egy olyan gyakorlati repertoár és módszertani anyag képezi, amelyet saját tanítási tapasztalataim és a pedagógusképzések résztvevőinek igénye formált bennem. Közel egy évtizede igyekszem kéziratban összefoglalni az “öt pillérre” - népszokások, népi játékok és mondókák, játékos néptáncoltatás, kézművesség, élőszavas mesemondás - épülő élményalapú komplex foglalkozások tervezését, megvalósítását. Szeretnék az óvodás- és kisiskoláskorú gyerekekkel foglalkozó pedagógusok és oktatók kezébe egy olyan szakmai kiadványt adni, amely napi szinten nyújthat gyakorlati és egyben módszertani segítséget számukra.

A Lipinka Program létrejöttének van kritikai alapja is a hagyományos népművészeti oktatással és pedagógusképzéssel szemben, vagy csak egy teljesen más alternatívát akartatok biztosítani?

Kiss Zsolt: Az értelmes kritika proaktív, azaz nem békétlenkedik, hanem alternatívát nyújt. Ha máshogy nem, legalább végiggondolásra. A program struktúrájával és tartalomszervezésével két dologra is szeretnénk felhívni a figyelmet, illetve megoldást kínálni.

Egyrészt mindketten azt gondoljuk, hogy gyermekek vonatkozásában népművészettel komplex módon érdemes foglalkozni. Ezért hívjuk gyermekfoglalkozásainkat hagyományismereti foglalkozásnak, mert ezek a foglalkozások nem szegmentálva foglalkoznak a hagyományos népi kultúrával, hanem a lehető legáltalánosabb értelemben. Szó esik itt játékról, hangszerről, táncról, szokásokról, bölcsességekről, építkezésről, gasztronómiáról, egyáltalán mindarról ami hagyományos népi kultúrában, egy élettér-közösségben művészi értelemben megfogalmazódik. Így próbáljuk azt közvetíteni, hogy a népművészet minden vonatkozásában funkcionális művészet, és minden más művészeti formával egyetemben ez is a katarzist keresi. Ha képesek vagyunk funkcionális tudásként közvetíteni a népművészeti tartalmakat, sokkal proaktívabb felelősségvállalási mechanizmusokat generálunk gyermekeinkben, mind önmaguk, mind pedig kultúránk vonatkozásában.

A másik, amire a program alternatívát kínál, a hagyományos pedagógusképzések sűrítettsége. Ezeket a képzéseket rendszerint hétvégén, napi 8-10 órás etapokban tartják, aminek következménye, hogy az információ nagy része nem marad meg. Ezeken a képzéseken nem a szakmaisággal van rendszerint a probléma, hanem a képzés szerkezetével. Erre is próbáltunk reflektálni, amikor olyan struktúrát hoztunk létre, amelyben minden tartalom folyamatosan elérhető és mindenkinek lehetősége van saját tempójában feldolgozni azt. Természetesen a személyes találkozást nem iktatjuk ki a rendszerből, ezért gondoltuk ki a Lipinka továbbképző táborok sorozatát, de felkérésre intézményi képzéseket is végzünk. A kettő együttes hatékonyságában hiszünk, hiszen a személyes találkozás mindig meg tudja erősíteni, hogy a Lipinka módszertani adatbankját hogyan érdemes használni.

A program bemutatásánál írtok a Rosenberg féle erőszakmentes kommunikáció modelljéről, amit a klinikai pszichológus az elnyomó rendszerekkel szemben alkotott meg. Nálatok ennek a látásmódnak kizárólag oktatási aspektusa van?

Tálas Ágnes: A mai világban, ahol már nem a hagyományos (a falusi közösségben elfogadott) kommunikáció zajlik, fontosnak tartjuk, hogy társtudományokra, általuk kutatott és kifejlesztett módszerekre is támaszkodjunk, hogy amit értékként tovább szeretnénk adni, azt hatékonyan tudjuk közvetíteni minél szélesebb körben. Az erőszakmentes kommunikáció épp ezt a folyamatot tudja eredményesen támogatni  mind a gyerekek, mind a szülők, nem utolsó sorban a kollégák körében.

Mondhatjuk azt, hogy a kidolgozott rendszeretek egyedülálló, láttok rá esélyt, hogy lesz konkurenciátok?

Tálas Ágnes: A Lipinka programba mindazokat az értékeket szeretnénk beemelni, amit fontosnak tartunk a közösség építésében, gyermekek nevelésében, oktatásában, fejlesztésben. Ezért sokkal inkább arra koncentrálunk, hogy mi az ami a szakmai társakkal összeköt: az együtt gondolkodás, egymás támogatása, megerősítése, az összefogás a cél. Ha a társadalmi folyamatokat szeretnénk pozitívan befolyásolni, akkor csakis ezzel a gondolkodással tudjuk előbbre vinni a pedagógia fejlődését, hatékonyságát. Ezt a szándékunkat tükrözi a Lipinka tizenkét főből álló “Tudor Tanácsa”, akik különböző részterületek elismert tudorai és akik a Lipinka tartalmakat véleményezik, velük egyeztetve adjuk közre hónapról hónapra újabb javaslatainkat, foglalkozásterveinket, repertoárbővítéseket.

Kiss Zsolt: Egészséges konkurencia az oktatás minőségének a javítása érdekében is feltétlenül kívánatos lenne. A valódi konkurencia pedig feltétlenül innovatív – újfajta módon láttat összefüggéseket, új válaszokat képes adni a felmerülő kérdésekre. Ezáltal marad mozgásban a tudás és tudásátadás egyaránt, így tudja megőrizni kreatív funkcionalitását. Gondoljunk csak bele: amit ma körforgásos gazdaságnak hívunk – és a fenntarthatóság legmodernebb ismérvének tekintünk –, azt a parasztember nem illette külön névvel, de majdhogynem polihisztor módjára művelte. Tehette ezt azért mert tudása rendszerszintű volt, nem pedig szegmentált. Munkájában is önmagát alkotta meg. Nekünk is ezt kell tennünk. Akkor is tévúton járunk, ha azt a világot fenomenálisan idealizáljuk, de akkor is ha annak a tudásnak valódi mibenlétére – azaz önmagunkra vonatkozására – nem vagyunk tekintettel.

Azzal pedig, hogy valaki sokkal nagyobb erőforrással ugyanazt megcsinálja esetleg amit mi, nem foglalkozunk. Benne van a pakliban, de az nem innováció. Az oktatás teljes iparosítása és a vele járó szabványosítás nem válasz annak minőségi javítására.

Már most is nagyon komplex a program, van még valamilyen ötlet  tarsolyban?

Tálas Ágnes: Mindenképpen hosszútávra tervezünk. Hiszünk “a jó pap is holtig tanul” mondás bölcsességében. ezért is gondolkodunk 5 éves ciklusban. A hagyományismereti foglalkozások tervezésének és levezetésének komplexitása bőven ad lehetőséget a szakmai repertoár bővítésére, egy-egy terület alaposabb megismertetésére, a több szemszögből való vizsgálódásra,  majd módszertani tapasztalatok megfogalmazására, letisztulására. A szakmai megújhodást nagyon fontosnak tartjuk a saját életünkben is. Tulajdonképpen ezt jelenti a Lipinka számunkra, amelyen keresztül ezt a szemléletmódot is szeretnénk közvetíteni a kollégák felé.

Kiss Zsolt: Anélkül, hogy belemélyednék a száraz konkrétumokba, az 5 éves ciklusban való gondolkodás arra is lehetőséget ad, hogy a velünk tartó pedagógusokat végigkísérjük a lelkes érdeklődő szintjéről a tudományos igénnyel megfogalmazott szakmai tájékozódás, problémafelvetés és -megoldás kérdésköréig. Programunk nem tudományos szakemberek számára, hanem elsősorban pedagógusoknak szól, akiket a rendelkezésünkre álló eszközökkel és további szakemberek segítségével megpróbálunk bevezetni a néphagyománnyal foglalkozó szakágak tudományos kérdésfelvetéseibe is. Célunk a testi, lelki, szellemi gyarapodás!

A Lipinka Programot tekinthetjük vállalkozásnak is, vagy inkább csak egy missziónak?

Tálas Ágnes – Kiss Zsolt: Mindkettő. Bízunk benne, hogy egyik hitelesíti a másikat.

Mik a tervek a jövőben, milyen célokat tűztetek ki a programmal?

Tálas Ágnes – Kiss Zsolt: Hadd idézzük ide a honlapunkon is olvasható szakmai mottót. Tömören és tisztán igyekeztünk megfogalmazni a program célját:

A Lipinka egy online program és oktatói közösség, amely a hagyományos népművészeti tevékenységek élményalapú, komplex oktatásában támogatja a pedagógusokat, oktatókat. Célja, hogy hiteles szakemberek tapasztalataira építve átfogó és gyakorlatias eszközöket adjon mindazoknak, akik hagyományismereti foglalkozások keretében gyermekneveléssel és oktatással foglalkoznak.

Manapság nem nagyon lehet már úgy interjút készíteni, hogy ne kerüljön szóba a vírushelyzet, hogyan vészeltétek át ezt a nehéz időszakot és milyen tapasztalataitok vannak?

Tálas Ágnes: Mint mindenkinek, számunkra is nehéz időszaknak bizonyult, hiszen a megszokott emberi kontaktusok minimálisra csökkentek. A lelkünknek kedves dolgok elmaradtak, mert külsős oktatóként nem tarthattunk élőzenés hagyományismereti foglalkozásokat, nem taníthattunk néptáncokat sem gyerekeknek, sem felnőtteknek, elmaradtak a pedagógusképzések is, és nem utazhattunk, ami eddigi életünk része volt. De minden nehéz helyzet egyfajta tanulásra ösztökél, a befelé való figyelést erősíti. Olyan dolgokra jutott most idő, amit a korábbi életvitelünk nem engedett meg. Ennek az időszaknak a pozitív hozadéka a Lipinka program is.

Kiss Zsolt: Amint az új körülmények között megfogalmaztuk magunknak a feladatot, minden fizikai és szellemi erőforrásunkat oda csoportosítottuk. A visszajelzések alapján úgy tűnik, hogy helyesen. Nagyon sok helyen mentőövként használták a Lipinka program tartalmait az óvónők – mivel külsős szakembereket nem lehetett beengedni az oktatási-nevelési intézményekbe –, és nem egy esetben olyan kreatív ötleteket generált bennük a program, amelyek az online konzultációk során bennünket is csodálattal töltöttek el.

Azt is pozitívumnak tekinthetjük, hogy a program egy pillanatig sem akarja/akarta helyettesíteni az élő kontaktuson alapuló foglalkozásokat, hanem éppen azoknak próbált hathatós segítséget nyújtani, akik ugyan nem néphagyománnyal foglalkozó szakemberek, de ezt a fajta tevékenységet mégis ők végezhették ebben az időszakban.
Hisszük, hogy tudatosan vagy tudattalanul, bármilyen körülmények között mindenki olyan világon dolgozik, amilyenben élni szeretne. Hát mi ilyenben!

Ifj. Halmos Attila

text