Sírjánál emlékeztek Kálmán Lajosra

„Azért vagyunk a világon, hogy az velünk szebb legyen, mint nélkülünk” - hangzott el szombaton a református temetőben, amikor a 31. Népzenei Találkozó keretében megkoszorúzták Kálmán Lajos zenepedagógus, népzenekutató sírját, születésének 100. évfordulója alkalmából.

Száz éve született Kálmán Lajos zenepedagógus, népzenekutató. A Kecskeméti Református Temetőben nyugszik. A barátja, Buda Ferenc költő által faragot kopjafánál gyűltek össze tisztelői, hogy megemlékezzenek róla, sírjára koszorúkat helyezzenek el.

Megszólalt „Lajos bácsi” kedvenc dala, az „Utca, utca, de bánatos utca”, Szabó Sándor tárogatóművész tolmácsolásában, majd Birinyi József népzenész, népzenekutató személyes hangvételű megemlékezése következett.

Ha Kecskemét, akkor Kodály, Mathiász János, Kálmán Lajos.

- Lajos bácsi munkássága, jelensége, a száguldó gyűjtő, kerékpáros, az energikus, magával ragadó előadó, tanár, pedagógus nagyon sok nyomot hagyott sokunkban, és azt hiszem, hogy áttételesen az életműve tovább él, és felelősséggel kell legyünk aziránt, hogy az életműve, a szakmai munkássága is méltó helyre kerüljön, és az utódoknak át tudjuk adni. És ezt ő maga is vallotta – mondta Birinyi József, aki felidézett számtalan közös pillanatot életükből. 
 
„Azért vagyunk a világon, hogy az velünk szebb legyen, mint nélkülünk” - mondta egy székely bácsi. Lajos bácsi pedig ezt testesítette meg.

Ezt követően Kecskemét város nevében Engert Jakabné alpolgármester, a népzenei találkozót szervezők nevében pedig Toókosné Börönte Erika, a Hírös Agóra programszervezője helyezett el koszorút a népzenegyűjtő, zenepedagógus fejfájánál.

Mi sem bizonyítja jobban, hogy a résztvevők mindegyike ismerte és szerette Kálmán Lajost, mint az, hogy a koszorúzás után senki nem indult haza, hanem kedves, vidám történeteket osztottak meg, melyek velük és Lajos bácsival történtek.

____________________________

Kálmán Lajos 1921. szeptember 5-én született Szabadszálláson. Édesapja főjegyző, édesanyja  tanítónő volt.  A szülői ház a kultúra tiszteletére, a hit fontosságára tanította meg és mindeközben megismerte a falusi közösség hagyományait és szokásait, amik későbbi életében meghatározóak voltak. A népzenével már gyermekkorában megismerkedett. Szabadszállási nagyapja, a segédlelkész Kálmán Farkas kéziratos dalgyűjteményt készített, amiből 15-20 lapot megtalált és ez további kutatásra ösztönözte. Vargyas Lajos és Balla Péter hatására kerékpáros gyűjtőútjain összegyűjtötte Kecskemét környéke és a bugaci pásztorvilág több mint 1500 népdalát. 1999-ben jelent meg a ” Kecskemét környéki népdalkincs kistükre” című népdalgyűjteménye, mely népzenekutatói munkásságának összegzése.

Az ő nevéhez fűződik az 1967-ben első alkalommal megrendezett és még napjainkban is élő Kecskeméti Népzenei Találkozók sorozatának elindítása neves írók, költők, zeneszerzők részvételével. A tanítás mellett folyamatosan publikált, gyűjtött és folytatta aktív tevékenységét a Református Egyháznál is. Szenvedélye az orgonálás volt, a kilencvenes években behatóan foglalkozott egyházzenével.

Munkásságát több díjjal is elismerték a Bács-Kiskun Megyei Művészeti Díjtól kezdve a Kecskemét város díszpolgári címén át a halála évében megkapott Életfa Díjig.
(Bács Tudástár)

text