A karácsonyi idill megszületett bennem

Tímár Sára hangja és kisugárzása egyet jelent a nőiességgel, tisztasággal, eleganciával és profizmussal. A Junior Prima Díjas énekesnő saját zenekarát több mint tíz éve alapította, azóta sok hazai és külföldi koncerten és számos népzenei hangzó anyagon van túl. Évek óta a Sebő-együttes szólistája, alapítója az elmúlt évek legsikeresebb énektriójának, a Dalindának, akikkel sikerre vitték a népdalkincsre épülő a cappellát. Az énekesnőt adventben újra hallhatjuk a Zeneakadémián. Ez is jó alkalom arra, hogy beszélgessünk. Vendégünk Tímár Sára énekes, zenetanár, három hete pedig édesanya.
Mindenszentekkor jelent meg egy új dala, Weöres Sándor Talizmán című versét zenésítette meg, amelynek központi témája a halál és az élet. A videóban egy őszi erdőben ülve – még várandósan – énekel arról az üzenetről, hogy a fizikai halállal nem ér véget az élet. Családi életében most megjelent egy új élet… Gratulálok. Fiú vagy lány?
Köszönöm szépen, kislányom született.

Eddig sem unatkozott. Megnőtt az energiaszükséglete?
Nagyon érdekes ez az új állapot, amely három hete körülvesz. Eléggé energikus személyiség vagyok, aki szereti sok feladattal körül venni magát, szeret aktívan élni. Az anyaság szerepköre hasonlóan nagyon intenzív, teljesen új fókuszú jelenlétet igényel. Meg kell tanulnom másképp beosztani az energiáimat, és másképp jelen lenni, szellemileg és lelkileg egyaránt. Most még „tanuljuk egymást” a kislányommal.

Három lábon áll előadói karrierje: a Sebő-együttessel a népzenét gyakorolja, a Dalindával a női témák kerülnek előtérbe, a saját projektjeiben pedig a szakrális témák a hangsúlyosak. Melyik műfaj vagy tematika az, amelyik a leginkább az öné?
Ahhoz, hogy az előadó kiálljon a hallgatóság elé, kell egy nagy adag önbizalom. Bennem is van mindig egy kis félelem, hogy vajon jól fogadja-e a közönség, értékes-e az, amit képviselek, és lesz-e befogadó közeg rá, méltónak találnak-e arra, hogy figyelemmel kísérjenek. Figyelmeztetem magam arra is: ne azzal foglalkozzak, mennyire fognak szeretni, hanem azzal, hogy valódi értéket képviseljek, ami számomra a népzene, a versek világa és a női témák, az a capella megszólalásban. Mindegyik hitelesen fakad belőlem, az élet szépségét mutatják be a témáim. Ezért azt érzem, nem is kell választanom, egységként szólal meg bennem és belőlem.

A Dalinda zenekarral, Nádasdy Fannival, Paár Juliannával a Zeneakadémián kapcsolódtak össze, három teljesen eltérő karakterű nő, énekhang, személyiség találkozik a színpadon, a megszólaló produkciókban viszont egyek. Bejárták nemcsak a Kárpát-medencei színpadokat, hanem felléptek neves külföldi fesztiválokon is. Amikor világzenei rendezvényekre viszik a magyar dalokat, ott óriási ereje kell hogy legyen a zenének, hogy valóban át tudják adni a magyar élet üzenetét.
Legutóbb, a pandémia megjelenése előtt, a Föld második legnépesebb országában turnéztunk egy hagyományos fesztiválon, India három különböző területén. A közönség pontosan tudta, hogy izgalmas zenei csemegét fog kapni, hiszen a világ minden tájáról érkeztek zenekarok. A hallgatóság nyitott füllel és szívvel érkezett a fesztiválra, így megtapasztalhattuk, milyen az, amikor bár nem értik a szöveget, mégis befogadók. A magyar népdalaink annyira gyönyörűen reflektálnak a szövegekre, hogy szavak nélkül is át tudott menni az üzenet. A külföldi fesztiválokon angolul fel szoktuk vezetni, hogy körülbelül milyen asszociációkat képzelhetnek oda, így a közönség szép utazásban tud részt venni. Kínában óriási hagyománya van az említett nemzetközi kórusfesztiválnak, nagy létszámú és profi énekkarok léptek fel. Ott az volt a próbatétel, hogy pusztán három énekhang hogyan tud kiállni egy száztagú kórus után. Nagyon jól fogadta a zenénket a kínai közönség. Átutaztunk Belső-Mongóliába, ott is örömmel hallgatták a muzsikánkat.

A Dalinda által feldolgozott női témák közül szívesen énekli az asszonymulatságról szóló énekeket, de néha a Búbánat című gyimesi népdal feldolgozását szereti jobban megszólaltatni. Mitől függ ez?
Leginkább a hangulatomon múlik. Nagyon nehéz kiválasztani olyan témákat, amelyek mindig ugyanazt adják. Igyekszünk úgy „megcsinálni” a dalokat, hogy ne unjunk rá, érezzük azt, hogy kerek egységet alkotnak. Az Asszonymulatságot a „Minek nevezzelek” lemezünkről azért szeretem, mert azokkal a barátnőimmel énekelem, akikkel a pályám kezdete óta együtt dolgozom, barátok vagyunk. Ez az összeállítás a régi mulatságainkat idézi föl. Népdalaink sora önkifejezésünk legtisztább forrása. Együtt át tudjuk adni azt az ízt, amely a mi ünnepeinket jellemezte. A Búbánat című gyimesi feldolgozást a Dalinda

Átjárók lemezére készítettem. Zeneiségünkben arra törekszünk, hogy színpadra vigyük a népdalokból áradó ösztönös éneklési stílust, érzékenyen átdolgozva, akár újraértelmezve.

Talán nem véletlen az sem, hogy gyűjtőutakra járnak határainkon innen és túl: a Felvidéken, Gyimesben, a Küküllő vidékén, a Mezőségen gyakran előfordulnak. Keresik az újabb inspirációkat, témákat?
Minden adatközlő különböző személyiség, így a népzene másképp tud megérinteni. A zenei anyagot össze is kötöm egy-egy adatközlő személyiségével, azokkal az élményekkel, amelyeket az adott régióban megéltünk. Mindenkit arra buzdítok, hogy a saját környezetében is énekeltesse meg az időseket, mert csodálatos történetek jönnek elő, meg is lepődnénk, hogy mennyi minden lapul a környezetünkben. Ezek olyan gazdag kincsek, zeneileg és szövegileg is, amelyeket meg kell őriznünk.

Van-e olyan története akár a Felvidékről, akár a Küküllő vidékéről, amit szívesen megosztana az olvasókkal?
Mindenhonnan hoztam magammal különös élményeket. Az egyik alkalommal Szántó Feri bácsinál voltunk. Ő Küküllő vidéki furulyás, énekes, táncos, hegedűs mester (a Népművészet Mestere), nagyon sokrétű előadó, egyébként pásztor volt. A barátnőimmel meglátogattuk, sokat mesélt, énekelt nekünk, majd elbúcsúztunk egymástól. Este kaptuk a hírt, hogy miután elmentünk, Feri bácsi lepihent, és örök álomra szenderült. Ismeretes az Utolsó Óra nevű népzenei gyűjtéssorozat, akkor úgy éreztük, valóban az utolsó óra volt, amikor felgyűjthettük az énekeit. Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem Feri bácsi személyiségét, mert igazán izgalmas zenei anyagot őrzött meg számunkra. Sajnálom, hogy nem tudtam több időt tölteni vele. A másik nagy találkozásunk egy édesanya és lánya Magyarszovátról: Papp Erzsi néni (Kádár Sándorné Papp Erzsébet, a Népművészet Mestere ) és Kádár Erzsi néni (Dezső Balázsné Kádár Erzsébet), aki nemcsak a régi magyarszováti dalokat tanulta meg édesanyjától, hanem az archaikus előadásmódot is az anyatejjel szívta magába. Az idősebb Erzsi nénit kezdtünk először látogatni, ő egy rendkívül gazdagon díszítő énekes. Kilencvenéves is elmúlt, amikor találkoztunk, nagyon szerényen élt. Ő mutatta be nekünk a lányát, Kádár Erzsi nénit. Első alkalommal elkapott minket a vihar, mivel mi stoppal jártuk ezeket a gyűjtési helyszíneket, nem tudtunk továbbállni, ott maradtunk éjszakára. Nagy élmény volt, hogy annak a mesterünknek a házában lehettünk, akit gyerekkorunk óta hallgattunk kazettáról és CD-ről. Az idei kapolcsi fesztiválon Kádár Erzsi néni volt a Dalinda együttes egyik vendége; három napig volt szerencsém vele éneket tanítani. Bízom abban, hogy lesz még lehetőségünk együtt koncertezni, éneket tanulni és tanítani. Legutóbb abban maradtunk, hogy találkoznia kell a kisbabánkkal is.

Ma már édesanyaként az ön női mivolta is átalakult. Mennyire aktualizálhatók a zenéikben megszólaló témák egy XXI. századi nőre?
Mivel a népdalok a hétköznapi ember életéről, érzéseiről, a mindennapjairól, az ünnepeiről szólnak, mindenkiről és mindenkihez szólnak. Pontosan ezért gondolom azt, hogy nem ódivatú a magyar népdal, hanem minden időben örök érvényű üzeneteket tud átadni, tehát aktualizálható. Nem szeretnék „direktben” rájátszani a kismamaságra, hogy én most gyerekanyaggal rukkoljak elő vagy altatókat énekeljek fel, egyszerűen hagyom, hogy az anyaság hasson rám. Az is lehet, felnőtt-témát hív elő belőlem, most megélem ezeket a nemes pillanatokat, órákat, éveket.

Egyre többen fordulnak a népzenéhez, a táncházakba a fiatalok is szívesen mennek. A koronavírus most kissé akadályozza ezeket a találkozókat, de magam is úgy érzem, elkezdett hiányozni a folklór. Ön három iskolában tanít. A gyerekek körében is tapasztalható a népzene iránti érdeklődés?
Igen, a Ward Mária Zeneművészeti Szakgimnáziumban érzem, hogy egyre több gyerek jön úgy zenét tanulni, hogy már tudatosan a népzenei pályára készül. Itt, Szentendrén, a Vujicsics Tihamér Alapfokú Művészeti Iskolában azt látom, hogy a kisebb korosztályt olyan szülők íratják be zenei tanulmányokra, akiknek volt közük a népzenei kultúrához, és keresik ezt az élményt. A közös éneklés élménye pótolhatatlan, nem is szabad, hogy kimaradjon egy gyerek életéből sem. A Károli Gáspár Református Egyetemen a jövő pedagógusait oktatom, nekik újra kell ismerkedniük ezzel a zenei anyaggal, és meg kell tanulniuk fontos eszközként használni a tanári pályájuk során. A Zeneakadémián, a népzene tanszakon nagy a túljelentkezés, sokan vannak, vagyis valóban érezhető, hogy van divatja ennek az irányzatnak.

A Református hálaének népzenével című műsora is nagyon népszerű a koncerteken.
A református egyházhoz fűződő viszonyom már magzatként elindult, hiszen református lelkész felmenőim is vannak. A szüleim számára nagyon fontos volt, hogy a neveltetésünkben az egyházi nevelés kiemelt szerepet kapjon. Lelkesen jártam a hittanórára, a gyülekezeti gyermekfoglalkozásokra. Esténként közösen imádkoztunk, bibliai történeteket olvastunk, szerettem ezt a világot. Fiatal felnőtt koromban rádöbbentem, ez a hit csak szerzett tudás, nem pedig valóban megélt lelki út. Nem mondom, hogy könnyű volt az istenképkeresés az életemben. Örülök annak, hogy tudatosodott bennem: ne gyermeki hittel éljem az életemet, hanem valóban keressem Istent, és beszélgessek a Teremtővel. Ezért is szólaltattam meg a Református hálaének népzenével című lemezt. Ez a kettősség: a gyermeki hit, a felnőtt hit; a népzene, az egyházi zene kapcsolata; a régi és új kifejezési eszközök; bevinni a templomba a népzenét, kihozni a templomból az egyházi zenét: ezek számomra lényeges kérdések voltak. A Reforduló című számunk örömének: a legjobban ötvözi a népzenét és az egyházi zenét számomra, táncházi muzsikát imitál. A népzenei koncertjeinken rendszeresen játsszuk a Refordulót, az emberek meglepődnek, hogy ez liturgikus református énekekből álló hálaének.

Feljött immár az a csillag

Karácsonyi dalokkal és református énekekkel lép fel Tímár Sára december 18-án a Zeneakadémia Solti termében. Az énekesnő így vall az alkotás folyamatáról: „Kizökkent világban élünk, de az esztendő jeles napjai keretet adhatnak életünknek. Ebben a rendben kitüntetett helyen szerepel az év vége, amely mindig egyfajta belső összegzést, lezárást, várakozást, újrakezdést jelent számomra. Az adventi készülődés gondolata európai kultúránk szerves része, a néphagyományon túl költőket is megihletett, így lett Nemes Nagy Ágnes verse a lemez felütése. A zenei világ a szürke, borongós hangulattól vezet a fény felé, ahogy a napkeleti királyok is lassan, lépésről lépésre jutottak el a bölcsőig. Szabó Dániel értő és érzékeny zenei megközelítése a hagyományos karácsonyi énekek tisztaságát megőrizve új hangképpel öltözteti fel azokat.”
A „Mikor szabadulok” dal végén ima, sirató szólal meg, amely fájdalmas kérés az Istenhez, hogy „szabadítson meg ebből a fájdalomból, hogy eljuthassak az anyámhoz és az apámhoz”. Most, a koronavírus okozta karantén miatt ez is különösen aktuális. Sokan beszorultunk az otthonainkba, sokszor még a saját rokonainktól is távolságot kellett tartanunk. Többen ragadnak külföldön, és még karácsonykor sem találkoznak a családtagok. A népdalok fel tudják oldani ezt a bezártságot?
Idén lassabban érkeztem meg az adventi időszakba. Magam is épp ezen gondolkodtam, hogyan tudom segíteni a közönségem lelki készülődését az ünnepre. A zenének gyógyító ereje van. Még nem mondtam el más fórumon: a lemezen ez az egyetlen rész – a „Mikor szabadulok” vége –, ami nem népdal. Ezt én írtam, ez improvizált sirató, fohász. Nagyon meglepődtem, hogy most pontosan ezt emelte ki, mert katartikus volt az élmény, amikor ezt megalkottam. A szabadtéri koncerteken is nagyon át tudta érezni ezt a siratót a közönség. A múlt évben a zenekarommal megajándékoztuk a közönséget egy karácsonyi lemezzel, a Feljött immár az a csillag cíművel. Ezen található Nemes Nagy Ágnes Karácsony című versének feldolgozása. Ez jelképezte számomra a leginkább azt az állapotot, amely a karácsonyt körbeöleli a pandémiában. Nem is tűnik adventi hangulatúnak ez a vers, nincs benne olyan szintű fény, amit várna az ember, ami az ünnepet még teljesebbé tenné. De hogyha kellőképpen fókuszálunk a vers szövegére, és befelé figyelünk, körbe tud ölelni minket az a fajta szeretet, üzenet, amit az advent és a karácsony képvisel. Ez a vers picit a megtérésélményről is szól. Készítettünk hozzá videoklipet is, amely hűen tükrözi a vers hangulatát. Bízom abban, hogy a mi üzenetünk is segíteni tud feldolgozni a mostani nehéz élethelyzeteket.

Most kismamaként már egészen más hangokat szólaltat meg. A pici lánnyal hangolódnak az elcsendesedésre. Ő melyik zeneműfajt választja, mi az, amire ő is elcsendesedik?
Azt gondolom, minden kisgyermeknek az édesanyja hangja a legszebb, és remélem, nem vagyok elfogult, de úgy érzem, hogy pillanatnyilag az én énekhangomra reagál a leginkább, hiszen a legtöbbet az én hangomat hallhatta a pocakomban is.

Említette a Feljött immár ez a csillag című lemezt. Ezzel most decemberben fel is lépnek a Zeneakadémián.
Nagyon izgalmas lesz a kislányom mellett koncertezni. Engem az év vége felé korábban mindig óriási zaj vett körül. Diákjaimmal a karácsonyi fellépésekre készültünk, ezért én már október végétől folyamatosan ezeket a szövegeket és dallamokat énekeltem. Most viszont minden visszafogottabb lett körülöttem, csendesebb az életem, teljesen másképp tudok készülni a karácsonyra, így erre a fellépésre is. Sokkal inkább el tudok mélyülni. A kislányom megszületése óta mondhatom, karácsonyi hangulat vesz körül, hiszen az ünnep arról szól, hogy egyfajta időtlenségbe kerülünk, ünnepi fény vesz körül minket, boldogság költözik a szívünkbe. Amióta édesanya vagyok, ez a karácsonyi idill megszületett bennem. Reménykedem, hogy ez az esszencia meg fog szólalni a Zeneakadémián.



Illényi Éva

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak! Keressék a templomokban és az újságárusoknál!

text