Évzáró gálát tartott a Zalai Táncegyüttes

A nagy múltú Zalai Táncegyüttes jóvoltából a néptánc templomává vált vasárnap este a Hevesi Sándor Színház színpada.

„A világ látszólag tele van állandó dolgokkal. A valóság azonban az, hogy mindennek csupán a pillanatnyi állapotát érzékeljük: a felszínen a dolgok folyamatosan változnak, új formát öltenek. Vannak lassan változó dolgok, mint a kenderszösz fonállá válása a fonóban és tünékenyek, mint az éjfélkor tó partján fürdőző tündérek, akik talán ott sem voltak. Talán láthatatlan tündérkezek sodorják életünk fonalát is.” Érzelemteli szöveg hívta fel a figyelmet a Zalai Táncegyüttes legújabb önálló műsorára, amely a Por és Hamu, valamint a zalaegerszegi színművészekkel és könnyűzenészekkel együtt létrehozott István, a király méltó folytatása. A Tündérfonat című produkció, mely egy képzeletbeli mezőségi fonóba kalauzolja a közönséget, jelzi, hogy a néptánc már nem önmagában áll, történet beszélhető el vele, ha a koreográfusoknak és az együttes tagjainak van mondanivalójuk a tánccal, s nemcsak a technikai virtuozitás bemutatása a céljuk. A Zalai Táncegyüttest 2019 óta vezető Kósa Rubennek és csapatának érvényes víziója van arról, hogy mit akar a tánccal közvetíteni, méghozzá úgy, hogy a táncszínházi megvalósítás mellett az autentikus néptáncdialektusok se sérüljenek. 


Erről győzte meg a nézőt a vasárnap esti táncgála második felvonása. 


A Zalai Táncegyüttes szerencsés időkben évente rendezi meg év végi nagyszabású gáláját, amelyen szerepel az összes, égisze alá tartozó csoport, de ezúttal két év munkájáról adtak számot a kétfelvonásos műsorral. 


Az első felvonásban a Zalai Táncegyüttes utánpótlás- és szeniorcsoportjainak bemutatóját láthattuk, s nyugtázhattuk, az 1957-ben alakult néptáncformáció legfiatalabb erői az elődök tekintélyét őrizve újítják meg az együttes repertoárját. Legutóbbi sikerük a Zegasztárhoz köti őket, a Gimi Kamara csoport szatmári táncai kategóriagyőzelmet hoztak néhány hete. De a rábaközi táncok is jól állnak az utánpótlástagok lábán, ahogy a mezőségiek is. Az energiaigényes, virtusos, technikás táncok nem kímélik a fiatalok erőnlétét, a párosok áradó lelkesedéssel mutatták meg mindazt, ami őket gazdagítja a magyar néptánckincsen keresztül. És így bennünket is. 

A Szarkaláb csoport a szenior évjáratokat gyűjti össze: a csak nőkből álló együttes az életigenlő, felszabadult örömtánccal szerzett derűs perceket. Meglepetésvendégük Velkey Péter volt, aki hegedűs­ként vett részt a „Nagyiványi asszonytánc” műsorszámban. 


A két felvonás között számolt be az elmúlt időszakról Kósa Ruben együttesvezető. Elmondta, a járványhelyzetben sem tétlenkedtek, on-line módon is gyakoroltak, próbáltak, s a tagok több kategóriában pályázhattak az együttes vezetése felhívására. A karantén legelhivatottabb táncosa lett Závecz Nikolett, Mecséri Ádám és Török Tamás, az elzártság érzését megjelenítő Karant-ÉN kategóriát Gombocz Márton nyerte. Az együttes elismerését kapta a néptánc iránti elkötelezettség erősítéséért Henczi Dávid, Kiss-Molnár István és Takács Mária, néptáncoktatóként segítik a csoportok munkáját. Kósa Ruben kiemelte az ifjúsági szólótánc megmérettetésen elinduló és a Nyugat-dunántúli fordulót megnyerő Palkovics Réka–Bolla Dávid párost, s a Zalai Kamaratánc-fesztiválon nívódíjas pároknak gratulált e helyről is. Nem feledkezett meg a támogatókról: Zalaegerszeg önkormányzata, a Csoóri Sándor Alap, a Keresztury VMK, a Pro Zalaegerszeg Kulturális Egyesület, a Kvártélyház Szabadtéri Színház Kft., a NasteBau Kft., a Táncolj Velünk Most szervezet, a Hevesi Sándor Színház, a Táncos Pékség, a TourInform Zalaegerszeg, a Zala Megyei Civil Közösségi Szolgáltató Központ áll a sikerek mögött. 


Az este zenei szerkesztője, a kísérő zenekar vezetője Kalász Máté, a díszlet tervezője Mészáros Tibor volt.

Arany Horváth Zsuzsa

text