A néptánc megtanít a befogadásra, az integrációra

Bugnár Zsolt táncoktatóval beszélgettünk

A népi kultúra fennmaradásáért, a néptánc iránti szeretetért dolgoznak a Maros megyei Táncolj Velünk Most oktatói csapata. A hivatásos oktatói társulat Varró Huba és Bugnár Zsolt kezdeményezésére 2015. február 1-jén alakult. Az oktatócsapat Maros megye számos iskolájában, hagyományőrző és műkedvelő együttesénél hirdeti a népi kultúra fennmaradását, arra törekszenek, hogy az általuk oktatott gyerekek számára anyanyelv legyen a tánc. Céljuk egy olyan hozzáértő csapat összekovácsolása, amely szakértelemmel, pedagógiai módszerekkel, jól felépített táncos-zenei tevékenységeket biztosít mind az iskolák, mind az amatőr együttesek számára. Az oktatói csapat csaknem 1200 gyermekkel foglalkozik megyeszerte, a Maszol az egyik alapító tagot, Bugnár Zsoltot kérdezte a múltról, saját pályafutásáról, jövőbeli terveiről.

Hogyan kerültél a pályára, mikor vált számodra központi elemmé a néptánc?

A segesvári Kikerics amatőr néptáncegyüttesben kezdtem táncolni már egészen kicsi koromban. Első perctől meghatározta az életemet a tánc, a népzene, ebbe a környezetbe nőttem bele. Eleinte a közösségi érzés vonzott, majd Varró Huba professzionális néptáncoktatóval kezdtem együtt dolgozni, akinek köszönhetően egyre mélyebb rétegeit ismertem meg ennek a műfajnak, olyan világba vezetett be, amely magával ragadott.

Ezt egy általa vezetett edzőtáborban tapasztalhattam meg először igazán. Akkor a tizedik osztály végét jártam és világossá vált számomra, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Azt még nem tudtam, hogy néptáncoktató vagy hivatásos táncos szeretnék lenni, de azt tudtam már, hogy e köré szeretném szervezni az életemet.

Folyamatos képzéseket követően leszerződtél a Maros Művészegyütteshez, ahol több ideig is voltál. Milyen tapasztalat volt ez számodra?

Másfél évig táncoltam a hivatásos néptáncegyüttesnél 2013 és 2015 eleje között. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, hiszen remek táncos kollégáim voltak, akiktől tanulhattam. Emellett Varró Huba is segített abban, hogy minél jobban beilleszkedjek a néptáncos csapatba, és alkalmam adódott arra, hogy más stílusokat, más táncértelmezéseket, más megközelítéseket is megismerjek.

Ugyanebben a periódusban jártam a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem koreográfia szakára is, ahol a mozgáskultúrámat bővítettem és színészi képességeimet is fejlesztettem, az ottani oktatóknak, főleg András Lórántnak köszönhetően.

A Maros Művészegyüttes utáni utad hogyan folytatódott?

2015-ben Varró Hubával egyszerre jöttem el az együttestől, és létrehoztuk a Táncolj Velünk Most hivatásos oktatói csapatot, és azóta ebben a közösségben tevékenykedem. Oktatóként teljesen más tapasztalatokat gyűjt az ember, más lehetőségekkel és új nézőpontokkal gazdagodik.

A legnehezebb része az volt, hogy hivatásos táncosként milyen eszközöket tudok felhasználni annak érdekében, hogy sikeresen átadjam a fiatal generáció számára a néptánc örömét, szeretetét. Nagyon sokat olvastam, folyamatosan képeztem magam nemcsak technikailag, hanem archív felvételekkel, amelyekben hivatásos néptáncosok tánctechnikáit figyeltem meg, amelyeket egy tánc bemutatásakor alkalmaztak, és ezeket próbáltam minél jobban én is elsajátítani, hogy bővüljön a tudástáram.

Milyen típusú táncokat tanítasz és milyen korosztálynak?

Mindenféle korosztállyal foglalkozom, oktatói csapatunk próbál minden korosztályt lefedni. Talán a legnagyobb kihívás a legkisebbek tanítása, itt elsősorban az öt év körüli kisgyerekekre gondolok. Például az ő esetükben nem is a táncon van a hangsúly, hanem megszerettetni velük ezt a világot, a népi kultúrát, a népi gyermekjátékokat, ritmikai gyakorlatokat.

Ennek érdekében nagyon sokat játszunk velük, és játék közben táncos lépéseket csempészünk be, aminek köszönhetően lassan ebbe az irányba is elmozdul a tanítási folyamat. Az ő esetükben a legfontosabb az, hogy idővel kialakuljon a mozgáskoordinációjuk, a motorikus képességeik fejlődjenek. Ez abban is segíti őket, hogy a koncentrációs képességük is sokat javuljon.

Oktatói csapatotok több Maros megyei vidéki településre is kijár tanítani. Hol lehet veled, veletek találkozni?

Az évek alatt nagyon sok településen és együttesnél tanítottunk. Marosvásárhely mellett Mezőkölpénybe, Mezőpanitba, Marosszentgyörgyre, Magyarpéterfalvára, továbbá Segesváron a Kikerics Néptáncegyütteshez, Dicsőszentmártonban a Kökényes Néptáncegyütteshez és a marosmagyarói néptánccsoporthoz is kijárunk, kijártunk oktatni.

Milyen néptánctípus áll a legközelebb hozzád?

Sokszor feltettem magamnak ezt a kérdést, de arra a következtetésre jutottam, hogy nincs egyértelmű kedvencem. Azt látom jónak, ha egy néptáncos függetlenül attól, hogy milyen stílusról, táncról van szó, megpróbálja minél jobban magáévá tenni az adott tánctípust.

Mindenik táncnak megvan a saját egyedisége, formája, szépsége. Ilyen szempontból azért érdemes odafigyelni arra is, hogy a különböző korosztályoknak milyen típusú néptáncokat érdemes tanítani, átadni, hogy egyre jobban fejlődjenek.

Szerinted mivel gazdagodik az egyén a néptánc által és miért fontos egy gyereknek a néptánc mint műfaj?

Első körben magabiztosságot ad, fejleszti a mozgáskoordinációt, az alkalmazkodási képességet, de ennél talán fontosabb az, hogy egy közösséghez való tartozás érzését adja meg, ahol egyénként is jól érezheti magát a táncos. A gyerekeket megtanítja befogadásra, aminek köszönhetően saját környezetében bizonyos helyzetekhez könnyebben alkalmazkodik, ezenkívül segítheti a gyermeket az iskolai integrációban is.

Nem szabad elmenni amellett sem, hogy a néptánc által a gyermek közelebb kerül a saját kultúrájához is, a gyökereihez is, ugyanis a néptáncnak megtartó ereje is van. Ugyanakkor az igényesség, a táncok minél tisztább elsajátítása felkészíti a gyermeket arra is, hogy más területeken is igényes legyen elsősorban magával szemben, jobban küzdjön, hatékonyabb legyen más területen is, mint például a tanulás vagy a sport.

Úgy tudom, versenyeken is részt vesztek.

Nagyon sok egyéni és csapatos versenyen vettem, vettünk már részt. Jómagam 2011-től kezdtem versenyezni. Az első megmérettetésem a zalaegerszegi Kárpát-medencei Verbunkversenyen volt. Ide a mai napig visszajárok.

Emellett kiemelném a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes által szervezett Tedd ki a pontot nemzetközi legényes versenyt, ahol rendszeresen részt veszek egyéni műfajban és a csapattal, illetve az itthoni Játssz a figurával erdélyi legényes és verbunkversenyt, valamint az Ajkai Bakony Néptáncfesztivált, a Zalai Kamara Táncfesztivált és a Maros Kamara Táncfesztivált, ahol szintén csapatosan vettünk részt.

A jövőre nézve milyen terveid vannak?

Úgy érzem, mindig van, hová fejlődni, néptáncosként tovább kell feszegetnem a határaimat, hogy még jobb legyek. Van, mit tanulnom még a szakmából, emellett folyamatosan ellenőrzöm én is és a társaim is magamat, hogy hol tartok, mit kéne még tennem annak érdekében, hogy a technikámat, oktatói képességeimet alakítsam, finomítsam.

Erre azért is szükség van, hogy ne plafonálódjak mint néptáncos és oktató, ne égjek ki, hanem folyamatosan meg tudjak újulni. Ez azért is fontos, mert a gyermekeknek is kell újat, frisset mutatni, ellenkező esetben a rutin miatt elvész a néptánc varázsa. Ezért a néptáncoktatásba színházi technikákat, kontakt-tánc elemeket is beépítünk.

Benedek Huszár Botond



text