Tördemic Néptáncegyüttes

Szabó Csaba a hagyományok kitartó ápolója

Szabó Csaba, a Tördemic Néptáncegyüttes Egyesület művészeti vezetője kitartó munkájának köszönhetően szintet lépett a Bakony, illetve a Balaton-felvidék táncainak, hagyományainak szakmai megítélése.

Keveseknek adatik meg, hogy munkájukkal maradandót alkossanak, s valami újat tegyenek le a magyar kultúra asztalára.  Amikor egy ilyen ember szembejön velünk az utcán, feltűnik a színpadon vagy a médiában, felmerülhet a kérdés, hogy mi kellett mindehhez. Tehetség, szorgalom, kitartás, szerencse, esetleg ezek mindegyike? Erre nehéz lenne válaszolni, arra azonban már könnyebb, hogy a Fülöp Ferenc-díjas Szabó Csaba, a Tördemic Néptáncegyüttes Egyesület művészeti vezetője, a Népművészet Ifjú Mestere néhány nappal ezelőtt miért is írhatta be magát a népművészet képzeletbeli aranykönyvébe. Igen, kijelenthető, beérett fáradhatatlan gyűjtőmunkájának gyümölcse. Neki köszönhetően szintet lépett a Bakony, illetve a Balaton-felvidék táncainak, hagyományainak szakmai megítélése. 

– Babinecz Sándor meghívására Budapesten, a Hagyományok Házában egy konferencián vehettem részt, ahol a szakma előtt mutathattam be gyűjtésem eddig elért eredményeit. Hárman kaptunk meghívást, így jászsági és derecskei gyűjtések mellett kerülhetett terítékre az eddig kevéssé ismert bakonyi és Balaton-felvidéki hagyományokat gyűjtő, kutató munkám. Azt nem árt tudni, hogy ez a régió is nagyon gazdag örökséggel rendelkezik, ám ennek feldolgozásában jelentős a lemaradásunk más területekhez képes. Olyannyira, hogy még maga a szakma sem tekintett úgy erre a vidékre, mint kiaknázható, hasznosítható tudásbázisra. Eddig. Mostanra sok minden megváltozott, s büszke vagyok arra, hogy ennek aktív részese lehettem – mondta Szabó Csaba, aki kellő szerénységgel, de annál nagyobb energiával dolgozott, s dolgozik ma is ezért.  

A régió településeit folyamatosan járja, s ezáltal újabb és újabb kulturális kincsekkel gazdagítja az utókort. A Hagyományok Házában tartott szakmai konferencián azzal lepte meg a hazai folklórszakembereket, hogy olyan területről hozott és mutatott be fotókkal illusztrált, hangfelvételekkel, interjúkkal kiegészített kulturális értékek sokaságát, ahol ennek ez idáig tudományos feldolgozása sem történt meg. A hiányos ismeretekből adódó képzeletbeli falat Csaba most a legelismertebb szakemberek előtt döntötte le. Kérdések sokasága zúdult rá, a gyűjtőmunka hitelességével, a feldolgozás szakmaiságával kapcsolatban, ám felkészültsége, tudása, tapasztalata végül meghozta a várva várt áttörést. A szakembereket különösen érdekelte a bakonyi, Balaton-felvidéki tudásanyag „hasznosítása”, azaz oktathatósága, amelyről Szabó Csaba már mint bevett gyakorlatról beszélt, hiszen a Tördemic Néptáncegyüttesnél számos koreográfia esetében fellelhető a helyi, környékbeli hagyományok feldolgozása, megjelenítése. Azaz, oktatható, más szóval „visszaforgatható” az a tudás, ami a hosszú évek óta tar- tó gyűjtésből származik. Érdekesség, és kellően alátámasztja Szabó Csaba küldetésének szükségességét és fontosságát az a tény, hogy jelenleg négy másik tánccsoport (Litér, Balatonarács, Gyenesdiás és Sármellék) dolgozza fel a bakonyi és Balaton-felvidéki gyűjtésből származó koreográfiát. 

A konferencián való bemutatkozás jól sikerült, olyannyira, hogy február végén a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének a folklórszakemberei filmet forgatnak Badacsonytördemicen a táncegyüttesnél. Április 3-án pedig Budapesten a sportarénában bakonyi és Balaton-felvidéki táncokat mutatnak be, illetve tanítanak az Országos Táncháztalálkozón. Csaba külön kiemelte a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum szakmai segítségét, amely fontos partnerként vesz részt küldetésében. 

– Kapolcsi gyerek vagyok, így a falusi közeg már eleve adott egy irányultságot, de még ennél is fontosabb volt az a családi indíttatás, amely a művészetek, különösen a népművészet iránti vonzódásomat és a hagyományok tiszteletét alapvetően határozta meg számomra. A néptáncot 1993-ban kezdtem az Ajka-Padragkút Táncegyüttesben, Kovács Norbert „Cimbi” irányításával, mivel akkor Ajkán tanultam. Nem voltam túlzottan tehetséges, s ma már mosolyogva gondolok arra, hogy Cimbi azt mondta először, inkább sakkozzak, az talán jobban menne, mint a tánc. Lehet, hogy egy ilyen mondat után a többség abbahagyta volna, de nekem nem vette el a kedvemet, sőt, innentől kezdve sokszorosát gyakoroltam, mint előtte. Az eredménye meg is lett, érettségi után a tanárképzőbe jelentkeztem, ahol állami ösztöndíjasként tanulhattam és néptáncpedagógusként végeztem. Tizennyolc évet táncoltam Ajkán, ahol 2001 és 2009 között tánckarvezető is voltam. Szép, emlékezetes évek voltak – emlékezett vissza.  

Aztán 2009 novemberében alakult meg a Tördemic Néptáncegyüttes, a csoportot az akkori polgármester, a 2016-ban elhunyt Vollmuth Péter befogadta, állandó helyet biz- tosított nekik. A bázis, a központ most is itt van, igaz, közben országos hírnévre tettek szert. 2019-ben például az együttes Pörge csoportja beju- tott a Fölszállott a páva televíziós gyermek népzenei és néptánc tehetségkutató verseny gyermekévadába. Az együttes tagjainak azonban nem volt ismeretlen a Páva színpada, hiszen néhány évvel korábban már kipróbálhatták magukat a műsorban. 

Jelenleg négy különböző korosztályú csoportjuk van, nagy hangsúlyt helyeznek az utánpótlás-nevelésre. Ez Csabánál hivatás is, hiszen főállásban néptáncot tanít. Tapolcán több intézménynél tart órákat, de egyebek között Zalahalápon, Badacsonytomajon, Nemesgulácson, illetve a Szín-Vonal Alapfokú Művészeti Iskolában is oktat, így összességében több száz gyerekkel ismerteti, szeretteti meg a néptáncot, és ezenkívül táncházakat, sőt országos képzéseket szintén szervez. Zenei, énekes anyag tanításában sok segítséget kap Császár Dominiktól és feleségétől, Borzavári Rózától, valamint Navratil Andreától. 

Szabó Csaba Tapolcán él családjával, bár a munka miatt elég kevés időt tud velük tölteni, jó, ha néha egy-egy közös kirándulást meg tudnak szervezni. Kisfia, Szabó Márton Csaba ötéves, és már táncol, 15 éves leánya, Eszter pedig komoly támasz a táncegyüttesben, sokat segít, és élvezi is. Hobbija a faragás, természetesen a népi faragás, amelynek eredményeként csodálatos pásztorbotok, ostorok kerülnek ki keze alól, a mintakincs megőrzésének küldetésével. 


Szijártó János

text