Zenei értelemben a népdalra jellemző szabályok alapján születtek újjá a dalok – mondta lapunknak Pál István Szalonna Liszt-díjas népzenész a Jantyik testvérekkel közös albumáról
Aranyosra festem – Útravaló Halmos Bélától címmel új album jelent meg a Híd Média gondozásában. A dalokat Halmos Béla (1946–2013) Széchenyi-díjas népzenekutató, prímás, a táncházmozgalom egyik elindítójának személye köti össze. A szövegeket Jantyik Zsolt írta, és Pál István Szalonna bandájával különféle tájegységek népzenéjébe ágyazta, táncrendbe illesztette őket. A Liszt-díjas népzenészt, érdemes művészt a közös munkáról, a hagyományőrzésről kérdeztük.
Az iskolában azt tanították nekünk Magyarországon, hogy ami népművészet, annak a szerzőjét nem ismerjük. Népzenész-dinasztia sarjaként talán mégis megtudhatott valamivel többet arról, kik és hogyan alkották a népdalokat.
– Nekünk is ezt tanították az iskolában Kárpátalján, de édesapám révén mégis megismerhettem olyan istenáldotta tehetségű nótafákat, mint amilyen például a magyarvistai Erdei Erzsi néni volt, aki némelyik népdalhoz hozzá tudott énekelni még egy versszakot.
– Az Aranyosra festem című album ismertetőjében az áll, hogy ezek a dalok most már új népdalokként foghatók fel. Mit jelent ez?
– Amikor Jantyik Zsolt és Csaba megmutatta nekem a válogatást, meglepődtem azon, hogy minden dal valamelyik magyar tájegység népzenéjét idézte. Kérdeztem Zsoltot, de nem tudott magyarázatot adni arra, hogyan törtek fel az éneklésében ezek a dallamok, ritmusok. Rögtön azt mondtam, úgy tudok bekapcsolódni a munkába, hogy azokat népzenéket játszom a dalokhoz, amiket hozzájuk hallok. Így zenei értelemben a népdalra jellemző szabályok alapján születtek újjá a dalok.
– Melyek a kedvencei?
– A Megyek a hegyen és a Tovább is van, mondjam még?, de a többit is nagyon szeretem.
– Az előbbi dalhoz megtalálták Halmos Béla saját kezű kottáját is. Mi az, amiben az ő szellemiségét követi az album?
– A CD-n az ő hegedűjátéka és éneklése is hallható több kompozícióban. A Szent Karácsony szép meséje című dalt együtt énekli Sebestyén Mártával, Sebő Ferenccel, Ferenczi Györggyel, Fábián Évával, Gryllus Dániellel, Jantyik Zsolttal és Csabával. Az album az ő gondolatát követve készült: „Mi nem csinálunk ezzel semmi új dolgot, csupán folytatjuk a hagyományt, a jó népdalok sorát, mert a mai világban ennek újra fontos szerepe van.” Ezekben a kompozíciókban minden „új rész” a régiek természetességével hat, folyamatot képez. Ez lehetőség és feladat: a huszonegyedik század néptáncosainak és népzenészeinek is szeretnének adni mai, őket inspiráló halmosi gondolatokat: énekelhető, játszható, táncolható formában.
– Abban, ami igazából régi, az a legfontosabb, hogy az embert, a közösséget a másik emberrel, közösséggel, a látható és láthatatlan világgal, a múlttal hitelesen köti össze…
– Ez pontosan így van, a szabályosság és a folytonosság mellett ez teszi hitelessé, és ezen az alapon
a népgyűjtései mellé tehetők például Arany balladái is.
– Ha már a magyar költőknél tartunk, Ady Endre, József Attila, Weöres Sándor, Nagy László és még hosszan lehetne sorolni a nagyságokat, hogy kik nélkül nem tudtunk volna eljutni ide. A dalokat hallgatva bejárhatjuk az utat, amely a költészet, a népzenekutatás és a revival mozgalom révén ide elvezetett, hogy a népzene teljes elevenséggel széles közönség számára befogadhatóan éljen tovább a modern közegben.
– Újrahallgatva, a PG Csoport dalai is, amelyek az elmúlt évtizedekben íródtak, szintén elevenen szólalnak meg bennünk, a kor emberében, és a magyar költői hagyományt követő szövegek is új jelentést, új dimenziókat kapnak, de ezt majd a hallgató úgyis felfedezi magának. Ugyanezt az elevenséget szeretnénk bemutatni az album dalaiból készülő esten, amely nem emlékkoncert lesz, hanem az élő zene Halmos Béla szellemében.
Varga Klára
