A lekottázott népdal olyan, mint a konzervált holttest – mint a múmia. Tanulmányozhatjuk rajta a szerkezetet, az arányok szépségét – csak éppen legfontosabb része, élő és halott mivolta hiányzik, ami hozzánk köti. Igaz, lehet a kottába lelket lehelni, de hogyan teheti ezt az, aki nem ismeri a népdalelőadás élő hagyományát?
Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Gondolat Kiadó. Budapest, 1973. 153. oldal
