Idézetek száma: 225

Bartók Béla írta a népzenekutatásról

[...] ha csak azt a pénzt fordítanák népdalkutatásra, amit az egész világon egy esztendőben háborús készülődésekre fordítanak, akkor ezen a pénzen az egész világ népzenéjét nagyjából föl lehetne gyűjteni.

Bartók Béla: Miért és hogyan gyűjtsünk népzenét? 1936.

Bartók Béla írta a zene változékonyságáról és rögzüléséről

[...] az örök változékonyság ad a zenének életet, akár népi, akár műzene, akár jelentékenyek a változások, akár alig észrevehetők. A zenének ezek a benső jellegzetességei, úgy látszik, ellentétben állnak azzal a korunkbeli tendenciával, hogy egyre inkább mechanikai eszközökkel állítsunk elő zenét; eszerint a zene megfagyott és örökre változatlan formába préselődik.

Bartók Béla: A jugoszláv népdalgyűjtemény bevezetése. New York, 1951. Fordította Hankiss János. In: Bartók Béla válogatott írásai, 1956. 172–173. oldal

Pávai István a harmonika és a szaxofon hagyományossá válásáról

A kontra harmonikával, a klarinét szaxofonnal való helyettesítése újabb jelenség. Hagyományossá válásának az szab gátat, hogy újabban gitáros, szintetizátoros, dzsesszdobos zenekarok is kezdtek falusi lakodalmakat kiszolgálni, rendszerint úgy, hogy magukkal visznek egy, a helyi szokásokat, repertoárt ismerő hegedűst, aki a lakodalmi zene hagyományos részét, természetesen az elektromos hangszerek kíséretével lebonyolítja.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 381–382. oldal

Pávai István írta a kultúrák keveredéséről

A történelem folyamán történt népességmozgások, teljes falucsoportok etnikumváltása, több etnikum közös népéleti keretekben való együttléte olyan mértékű szervesült kultúrakeveredést hozott létre Erdélyben, amelyben az egyik etnikum kulturális elemeinek előzményeit, összefüggéseit gyakran kell egy másik etnikum hagyományaiban keresnünk.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 380. oldal

Pávai István az interetnikus kapcsolatokról

A zenészek nemzetiségtől függetlenül általában többféle etnikum zenei kiszolgálását látják el, ezért összekötő szerepet töltenek be. Az etnikumok közötti kapcsolatoknak kedveztek a kisebb vegyeslakosságú települések közösen rendezett táncalkalmai, amelyek nyomán lokálisan etnikailag kevert táncrendek is létrejöttek [...].

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 379. oldal

Pávai István a gyűjtések értelmezéséről

Mivel a népzenei gyűjtések javarésze nem eredeti népéleti közegben történt, hanem a gyűjtő kérése, fontos annak megfigyelése is, hogy a gyűjtő és a gyűjtés körülményei hogyan hatnak az adatközlő státusba került falusi hivatásos népzenészre. Ebben a helyzetben számos tényező befolyásolja játékmódját, ami ezáltal részben eltérhet a hagyományos környezetben való játékmódtól.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 379. oldal

Pávai István írta a zenészek és a táncosok kapcsolatáról

A zenészek tréfacsináló hajlama közismert. Néha templomi éneket vagy egy másik etnikum nemzeti himnuszát keverik bele a tánczenébe. Viszont az is a hagyomány része, hogy a közösség tréfálkozó kedve támaszt különleges igényeket a zenészekkel szemben (megszekereztetés, kútbaeresztés, fáramásztatás, szokatlan előadásmód igénylése, kitáncolás, kimuzsikáltatás stb.).

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 379. oldal

Pávai István írta a zenészek és a táncosok kapcsolatáról

[A falusi népzenészek] nem kedvelik a gyenge táncosokat, ezekkel gyakran tréfát űznek, helyenként külön titkos táncoscsúfoló dallamokat ismernek, amelyeket csak nekik játszanak, ezzel utalva a táncos alkalmatlanságára.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 379. oldal

Pávai István a zenészek és a táncosok kapcsolatáról

Táncot kiszolgáló szerepkörben a falusi népzenészek igen szoros kapcsolatban állnak közönségükkel. Rendszerint maguk is tudnak táncolni, maximálisan igazodnak az előttük táncolóhoz, annak (gyakran pénzért megvásárolt, később az ő nevéről elnevezett) kedvenc dallamát játsszák, tempóban hozzá igazodnak, a tánc egyes elemeit ritmikailag külön kiemelik.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 379. oldal

Pávai István írta a hivatásos zenészekről

A hangszerrel foglalkozók körében kiemelkedő szerepet töltenek be a közösség táncéletében a hivatásos népzenészek. Anyagi érdekeltségük révén tevékenységük kettős irányú: egyrészt érdekeltek a régi repertoár fenntartásában, utódaiknak való továbbadásában, hiszen a közösség ezt várja el tőlük. Másrészt ki kell elégíteniük gyakran egyéni vagy speciálisan generációs igényeket is, például a fiatalok által igényelt divatos dallamokat ismerniük kell, ezért a repertoár változásában, megújításában is szerepet játszanak.

Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 378. oldal