Idézetgyűjtemény

Idézetek száma: 169
  • Pávai István a folklórjelenségek eltérő mértékű megmaradásáról

    „[...] a hagyományos paraszti társadalom felbomlása igen differenciáltan ment végbe úgy területileg, mint a falu belső társadalmi rétegei, az egyes folklórkategóriák, műfajok, szokások, hagyományok, etnikumok tekintetében. Sok esetben a gazdaságilag, a viselet vagy az építkezés stb. szempontjából már nem „hagyományőrző” közösségek lehettek a tánc és a tánczene szempontjából tradicionálisak vagy részben azok.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 36. oldal

  • Pávai István a vonópárbajról

    „Sok helyen a vőlegény és a menyasszony részéről külön-külön zenekart fogadtak a lakodalmakban, amelyek a menyasszony kikérésekor egyesültek, majd az ifjú pár templomi esketése alatt az utcán várakozó zenészek között úgynevezett vonópárbaj alakulhatott ki. Ilyenkor felváltva játszottak nem gyakori hangnemekben olyan virtuóz darabokat, amelyekről úgy vélték, a másik nem tudja.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 35. oldal

  • Pávai István a gyűjtések hiányosságairól

    „[...] a gyűjtések sok esetben nem a folklór valós állapotát, hanem az arra vonatkozó emlékanyagot rögzítik. Gyakori eset viszont, hogy ez az információ a gyűjtés alkalmával nem kerül tisztázásra interjú formájában, s emiatt a későbbi feldolgozó a gyűjtés időpontjában valósan létező élő folklórelemnek gondolja a rögzített dallamot.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 35. oldal

  • Pávai István a többfunkciójú dalokról

    „A határban dolgozó parasztember, ha a munka jellege lehetővé teszi, szívesen énekel, akár olyan dallamokat, amelyeket táncközben is szokott, de ilyenkor nem nagyon törekszik a feszes táncritmus pontos betartására, fontosabb például a díszítések szabad alkalmazása. Tánc esetén ugyanezt a dallamot már nem így fogja énekelni, de nem is elég ehhez az ének, hangszeren akarja hallani, sőt, kísérőhangszerekre is szükség van a tánc alapritmusának biztosítására. Ugyanannak a dallamnak tehát két vagy többféle funkciója is lehet, ami rendszerint ritmus- és tempóváltozásokkal jár, s az egymástól eltérő két vagy több funkció egyike lehet tánczenei, másika nem tánczenei, ezért ez a kérdés túlmutat a tánczenén belüli proporció fogalomkörén.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 27. oldal

  • Pávai István a gyűjtések hiányosságairól

    „A gyűjtések során [...] tömegével kerültek rögzítésre olyan vokális népdalok, amelyek műfajára, funkciójára a gyűjtők nem kérdeztek rá. Ezek tetemes része giusto jellegű, így gyakran feltételezték róluk utólag a kutatók, hogy táncdallamok, de ezt a feltételezést sok esetben a későbbi, kifejezetten tánczenei kutatások nem minden esetben támasztották alá, néha cáfolták.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 25. oldal

  • Pávai István az adatközlői interjúk fontosságáról

    „[...] a népi tánczenének és az azzal kapcsolatos interetnikus viszonyrendszernek számos olyan vetülete van, amely kizárólag a népi élményanyag oral history típusú feltárásával, majd az így készült adatközlői interjúk feldolgozásával és egybevetésével világítható meg. A hagyomány romlásának végső fázisában helyenként az a helyzet is előállhat, hogy a népzene korábbi állapotáról már csupán ilyen verbális emlékanyag gyűjthető.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 12. oldal

  • Pávai István a tánczenegyűjtésről

    „A népi tánczene megismeréséhez nem elég a zenészek repertoárjának gyűjtési helyzetben való rögzítése. A spontán táncalkalmak idején készült úgynevezett funkciós felvételek vagy a táncgyűjtések alkalmával aktív táncosok jelenlétében rögzített zenei felvételek számos olyan adat megfigyelésére és regisztrálására adnak lehetőséget, amelyekre pusztán zenei gyűjtés esetében nincs mód. Ilyen lehet például a zene és a tánc vagy a zene és a szöveg kapcsolata, proxemikai törvényszerűségek stb.”

    Pávai István: Az erdélyi magyar népi tánczene. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2012. 12. oldal

  • Kodály Zoltán más kultúrák hatásáról

    „Mi a magunk lábán akarunk állni, és az egész világ kultúrájából azt akarjuk felszívni, ami nekünk használ, ami minket táplál, erősít. Amiből megtanuljuk a magunk lényegét minél teljesebben kifejezni.”

    Kodály Zoltán: A zene mindenkié. Zeneműkiadó, 1975. 31. oldal

  • Kodály Zoltán a zene fontosságáról

    „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.”

    Kodály Zoltán: Mire való a zenei önképzőkör? 1944. In: Visszatekintés I. 154–157.

  • Ivácson László a tánctanulásról

    „Ha testközelbe kerülsz a forrással, másként töltekezel, mintha felvételről látnád valakinek a táncát. Minden mozdulatra választ kapsz, ha jársz náluk, látod, hogy élnek. [...] A tánc ízét nem az adja meg, hogy hány órát gyakorol valaki, hanem milyen élményeket szerzett azzal a tánccal, az adott adatközlővel kapcsolatban. Ha a táncot megtámasztjuk belülről jövő élményekkel, akkor magától jön annak öröme, és nem kell gyakorolni a mosolygást. A táncot örömével együtt kell megtanulni.”

    Fekete Réka – Ferencz Csaba: Forrásvidéken. Beszélgetések erdélyi adatközlőkkel. Háromszék Táncegyüttes, Sepsiszentgyörgy, 2013. 234-235. oldal