[...] a nóta abban különbözik lényegesen a magyar népdaltól, hogy dallamából világosan érezhető a nyugat-európai jellegű harmónia. Más a helyzet a magyar népdallal. Annak éppen a legrégibb, legszebb, legjellemzőbb rétegei nem kívánják a harmóniát. Olyan korszakban és közösségben jöttek létre, amelyben az egyszólamú gondolkodás a jellemző; a dallam alakulását harmóniai elképzelés nem befolyásolta.
Sárosi Bálint: Zenei anyanyelvünk. Gondolat Kiadó. Budapest, 1973. 178. oldal
