Idézet

Lajtha László a magyar néptáncról

[...] a magyar népi táncot tehát nem lehet a népdal módjára valamilyen végleges formában feljegyezni. Csak lépései és figurái írhatók le, amelyek időnként egyénenként másként vissza-visszatérnek, és ez az ismétlődés önmagában a tulajdonképpeni alapja az adott táncformának. Az egyes figurák változatként, rendszerint valamilyen új alakban ismétlődnek meg úgy, hogy a táncos testtartása, a ritmus, a mozdulatok változó nagysága új harmóniában jelenteti meg őket. Ennek a táncnak a jellegzetessége tehát az, hogy figurái egyszer sem ismétlődnek meg azonos módon, és nem előre meghatározott sorrendben jelennek meg. A magyar táncnak ez a sajátos tulajdonsága a magyar élet olyan széles területén tapasztalható, hogy az ilyen táncokat már ezen az alapon is tipikusan magyarnak mondhatjuk.

---

Fejezet az Ungarn. Das Antlitz einer Nation című kiadvány számára. Budapest, 1940. Fordította: Kaposi Ágota