Bál Felsősófalván 1980. december 26-án. Fekete Antal gyűjtéseiből 6.

— Leírás —

Paradica Mihály - hegedű
Paradica János (1953) - akkordeon
Paradica János (1928) - cimbalom
Rácz Béla - bőgő

A felvételt Fekete Antal készítette 1980. december 26-án Zsurávszky Zoltánnal és Németh Ildikóval, melyet a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete bocsátott rendelkezésünkre.

Részlet a kísérőfüzetből:

„A táncterem forrón és terhesen zsivajgott. Sata Balázs a zsivajgásban utat tört magának, majd a muzsikások polca előtt megállott, mintha helyben gyökeret eresztett volna.
- Húzd bé! - rendelkezett nyersen felazon.
- Mű fogadtunk, s húzzad tovább! - torlódott arra három is egyszerre.
- Tízszer annyit fizetek, húzd a házasoknak! - hadonászott Sata Balázs.
A cigányok reszketni kezdtek, s elakadoztak a nótában.
Mindenki megállt helyben, mint a csutak.
Szegény két cigány mégis tovább vinnyogott a két parancs alatt.
Gábos Anti csúfondárosan elkacagta magát, s e pillanatban, mint egy tigris, megszökte magát Sata Balázs, és egy markolással a cigányok orra elől leszakasztotta a deszkát, s fejük felett lobbanó erővel a falhoz vágta.
A cigányok ijedtükben hasra bújtak.
Egy pillanatra csenddé fagyott minden vígság.
Sata Balázs csúful elvigyorodott, s a gyülekezet szemébe vágta gúnyosan:
- Hát csak én vagyok, aki nem fél?!
- Hátha én sem! - jelentkezett Gábos Anti rekedten, s nyomban szembeszökött a másikkal. De abban a pillantásban Suta Balázs a bicskáját egy villanással meghordozta.
Ablakon s ajtón, vegyesen, de mind sápadtan, emberek takarodtak kifelé.
Gábos Antit melle körül a vér elöntötte, s a falnak esett. Juss Panna felsikoltott, s legények fogták fel szép, alélt testét.
S már nagy szuszogva futott két csendőr is.
- Én vagyok a bicskás - jelentkezett Sata Balázs egykedvűen, mintha elvégzett volna immár mindent.
A zsandárok megkötözték, közrefogták s vitték.”
Tamási Áron: Emésztő virtus (Javaimból kiforgattál, virtus!)

Fekete Antal története is mesébe illő e gyűjtésről. Mikor meghallották, hogy bál lesz a faluban, a cigánysorra mentek, hogy gyűjtésüket itt lcezdjék. A kis házból clment valaki a cigányprímásért, aki hamarosan meg is érkezett. Az ajtó kinyílt és se szó, se beszéd, már muzsikált is. Később került sor csak a köszönésre és a bemutatkozásra.

A sóvidéki banda a maga idejében Korondon muzsikált, sőt a zenészek és családjaik ott is éltek, később költöztek Felsősófalvára. Tamási Áron történeteiből jól ismerjük ezt a vidéket: csodálatos, varázslatos történetek élnek képzeletünkben Sóvidék falvairól, tájairól. A Székelyföldről szóló közismert anekdotáinkat szinte mind innen származtatjuk: a nyakas, ravasz székelyről és a csodálatos, mesebéli égbe-szökő tájról. Talán ez a komoly kultúra most már nem csak a korondi kerámiákból köszön vissza ránk, hanem a felvételen szereplő hangulatos táncmulatságból is.

A Székelység kultúrája a régmúltbéli rendi hagyományok miatt, mindig is elkülönült a Magyarországon általános paraszti hagyományoktól. Az egy tömbben élő székelyek az újabb táncdivatokat is könnyebben és gyorsabban átvették. A népi kultúra a régi székek és ezen belül vallási csoportok szerint tagozódik Csíkszékre, Udvarhelyszékre és Háromszékre. Udvarhelyszék további földrajzi tagolódása: Partium, Sóvidék, Havasalja, Nyikó és Homoródmente.

Székelyföld táncban leggazdagabb vidéke a Marosszékkel határos táj, Sóvidék és Partium. A székelység táncairól és zenéjéről a települések nagy számához képest kevés az ismeretünk. Zenetörténetileg egyedülálló munka Lajtha Kőrispataki gyűjtésének elemzése.
A „Csürdöngölő" elnevezés is ehhez a tájhoz köthető. A Viora c. balett, valamint Jókai és Káldy írásai nyomán került a székely verbunk e néven a köztudatba. A népi szófejtés a csürdöngölőt a házépítő munkatáncból eredezteti. A tánckutatók feljegyzései megemlítik még érdekességképpen, hogy Sóvidéken a szöktetőst gyakran körben, összefogódzva is járták. Ezen a tájon még a forgatóst is járták, nyárádmelléki, vármegyés, bekecsalji, marosszéki vagy sűrű forgatós néven. Paradica Mihály ezt a táncot marosszékinek nevezi a felvételen.

A felvétel második részében hallható zenekari összeállítás igen nagystílű, hiszen zenekutatók kutatásai nyomán tudjuk, hogy ezen a vidéken a századfordulón még két cigánymuzsikus is muzsikálhatott egy bált. Habár a tánczenét klarinétos, tárogatós, később rézfúvós parasztzenészek, időnként még furulyások is szolgáltathatták, Sóvidéken a prímás-kontrás-cimbalmos összeállítás volt a jellemző. A címlapon látható, hogy a felvételen szereplő zenekaron kívül még egy klarinétos is muzsikált a bál során. Az, hogy az ő játéka nem maradt ránk, a gyűjtők visszaemlékezései szerint nem kisebbíti a felvétel zenei értékét. - Lelkes András-


Ajánljuk e lemezt az Üsztürü zenekar alapítóinak, a korondi születésű Szász Józsefnek és Lőrincnek.

— Felvételek —