Kallós Archívum 14. Kalotaszegi magyar népzene. Bánffyhunyad

Előadó:

Gergely András „Zsüke”, Varga Ferenc „Csipás”, Bunyi József, Kalló Samu

Szerkesztő:

Kallós Zoltán

Kiadó:

Kallós Zoltán Alapítvány

Megjelenés éve:

2017

Azonosító:

RNF 16610

Leírás

Archív felvételek Kallós Zoltán gyűjtéséből

A hangszeres felvételek 1978-ban és 1981-ben készültek.
Az énekekről 1990-ben készült a felvétel.

Technikai rekonstrukció: Németh István

BÁNFFYHUNYAD

Bánffyhunyad (Huedin) Kolozs megyei város, Kalotaszeg egyetlen városa és egyben a régió központja is. A Sebes-Körös völgyében fekszik, fontos vásáros hely. Első katolikus templomát valószínűleg a 13. században építették, 1332-ben plébániatemploma szerepel az akkori okmányokban. 1332-ben Hunad, 1337-ben Hunyad, 1437-ben már oppidum Hwnyadként szerepel. 1522-ban a Sebesvár vidékét birtokló Bánffyak neve is megjelenik, így Banfy Hwnyadyaként említik.
Már az 1332-es pápai tizedjegyzékben is tekintélyes méretű egyházközség, melyben a plébánoson kívül egy káplán is szolgálatot teljesít. A templom az 1235-ben szentté avatott Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére volt szentelve, ami egyben 12. századi eredetét is alátámasztja. 1561-ben Hunyadi Demeter, a későbbi unitárius püspök papsága idején unitáriussá válik, az idők során azonban a buzgó református Bánffyak révén végleg reformátussá. A Főtéren emelkedő, impozáns méretű, gótikus stílusú református templom tornya a 15. században épült.
A templom 200 festett mennyezetdeszkájából 111-et, a szentélybelieket az Umling-fiúk (Kolozsvári Asztalos Lőrinc és János) festették 1780-ban. A piros, kék és fehér által dominált mennyezet szín- és motívumvilágában az 1774-ben az apa, id. Umling Lőrinc és kisebbik fia, János által festett kalotadamosi födémmel mutat hasonlóságot. A kazetták formája az elnyújtott téglalap. Megnyerő a külső keretek nagy gonddal kivitelezett, pontozásos vonaltechnikájú V-alakú díszítése.
Az 1759-es, Sipos Dávid faragta kőszószéket a lebontott drági templomból 1971-ben hozták át. Az egymanuálos, fujtatós orgona Kolonics István orgonakészítő mester 126. műveként, 1874-ben készült.
A helység és temploma a 17. század folyamán több véres esemény színhelye volt. Előbb Basta pusztításait, 1661 nyarán pedig a II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratát (1657) megtorló Ali pasa török-tatár hadainak vérengzését kellett elszenvednie.
Kalotaszeg adminisztratív és kulturális központjaként Bánffyhunyad és a település értelmiségi rétege a 19. századtól sokat tett a környező vidék néprajzi hagyományainak megőrzéséért. Ebben a munkában Gyarmathy Zsigáné született Hory Etelka (1843-1910) végzett jelentős munkát, aki néprajzi gyűjtései és publikációi mellett a 19. század utolsó évtizedeiben számos néprajzkutatót, népzenegyűjtőt hívott meg otthonába. Így járt az 1900 körüli években Bánffyhunyadon Vikár Béla. 1848-ban született Barcsay Domokos, aki több hektárnyi birtokán építette fel udvarházát, és alakította ki ritka fákkal teletűzdelt, messsze földön ismert dendrológiai parkját. A település déli részét Barcsay-kertként ismerik.
A település közművelődésének múltjában olyan kiemelkedő személyiségek alakították a különböző művészeti ágak virágzásának kedvező légkörét, mint Kós Károly (1883-1977) építész, grafikus, író, politikus, szerkesztő, könyvkiadó, tanár; Morvay Pál (1914-1990) református lelkész, tanár, néprajzkutató; Vasas Samu (1927-1997) néprajzkutató, népművelő; Fekete Károly (1928) Ezüstgyopár-díjas pedagógus.

Felvételek