Én is egyszer kedvemre éltem
Én is egyszer kedvemre éltem,
Szerencsémet boldognak véltem,
De látod-é, nem szánod-é miként megestem,
Szerencsémtől, víg kedvemtől számkivetettem.
Véletlenül szerencsém fordultm
Orcámon könnyem lecsordult.
Mint pelikán a pusztában, mely maga szorult,
A régi jó, mint olvadt hó tőlem úgy elmúlt.
Ki-ki maga dolgát követi,
Ha más szenved, meg se tekinti.
Bár sírjon is, óhajtson is, végleg feledi,
Kinek nem fáj, annak nem jaj, könnyen tűrheti.
— Adatok —
Előadó:
Fábián Éva
Előadásmód:
ének
Etnikum:
magyar
Település:
Tyukod
Megye:
Szatmár
Tájegység:
Felső-Tisza-vidék (Alföld)
Felvétel helye:
Za-Ki Stúdió
Felvétel időpontja:
2002
Felvétel:
— Jegyzet —
Bár nem "Tyukodi pajtás" szöveggel, de furcsamód éppen a Szabolcs megyei Tyukod községben gyűjtötte Lajtha László e dal népi változatát.
