Én is egyszer kedvemre éltem

Én is egyszer kedvemre éltem,
Szerencsémet boldognak véltem,
De látod-é, nem szánod-é miként megestem,
Szerencsémtől, víg kedvemtől számkivetettem.

Véletlenül szerencsém fordultm
Orcámon könnyem lecsordult.
Mint pelikán a pusztában, mely maga szorult,
A régi jó, mint olvadt hó tőlem úgy elmúlt.

Ki-ki maga dolgát követi,
Ha más szenved, meg se tekinti.
Bár sírjon is, óhajtson is, végleg feledi,
Kinek nem fáj, annak nem jaj, könnyen tűrheti.