Kerülik a kertek alját

Kerülik a kertek alját,
Szedik a magyar katonák.
Csak hadd szedjék, hadd vigyék,
Csak angyalom el ne vigyék!

Annyi nekem az irigyem,
Mint a fűszál a nagy réten.
Ha lehetne megennének,
Egye meg a fene őket.

Sok az irigy, sokat beszél,
De azt mind elfújja a szél.
Kit alá fúj, kit fölfelé,
Kit a babám háza felé.