Sárközi népdalok: Kerülik a kertek alját / Ütik a rézdobot

Kerülik a kertek alját,
Szedik a magyar katonák.
Csak hadd szedjék, hadd vigyék,
Csak angyalom el ne vigyék!

Annyi nekem az irigyem,
Mint a fűszál a nagy réten.
Ha lehetne megennének,
Egye meg a fene őket.

Sok az irigy, sokat beszél,
De azt mind elfújja a szél.
Kit alá fúj, kit fölfelé,
Kit a babám háza felé.

Ütik a rézdobot,
Állják a verbunkot.
Lovam nyereg alatt,
Magam fegyver alatt.

Kard az oldalamon,
A lovamon nyereg.
Menni kell angyalom
Az Isten áldjon meg!

Fölöttem kard fordul,
Piros vérem csordul.
Sirass édesanyám,
Sirass kedves rózsám!

Megbotlott pejlovam
Szép hazám határán,
Lovam a vásáron,
Magam a rabságon.

Fújdogál a szellő
Magyar hazám felől,
Sokat gondolkodom
Régi babám felől.