A juhásznak jól van dolga

Hajdúság a Tiszántúl középső részén elterülő történelmi-néprajzi táj, eredetileg a hat szabadalmas hajdúváros, az ún. „öreg hajdúvárosok” Hajdúszoboszló, Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Hajdúdorog és Vámospércs határa. Tágabb értelemben az 1876-1950 között fönnállott Hajdú megye területét, a hajdúvárosokat, a Hortobágyot és Debrecen környékét értik rajta. A Hajdúság zenefolklór szempontjából az alföldi népzenei dialektushoz tartozik, de nagy hatással voltak rá a szomszédos vidékek úgy, mint Nyírség, Sárrét, Bihar, Nagykunság, Palóc vidék, de még Erdély népzenéje is. Az ősi kultúra képviselői a hortobágyi pásztorok voltak, ami megmutatkozik viseletben, tárgykultúrában, valamint népdalaikban is. A paraszti zenélés mellett (duda, tárogató, klarinét, citera, furulya, harmonika) jelentősek voltak a cigánybandák, melyek nagymértékben hozzájárultak az új stílus elterjedéséhez. Ennek a lemeznek mintegy gerincét képezve, több népzenei összeállításba foglalva verbunkkal, pásztortánccal, hallgatóval, csárdással és friss csárdással, a cigánybandák hagyományait követve próbálunk átfogó képet mutatni Hajdúság népzenéjéről.