Amerre én járok, még a fák is sírnak
Amerre én járok, még a fák is sírnak
Gyenge ágairól a levelek lehullnak
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem
Mer az én galambom mást szeret nem engem.
Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem
Mér nem termesz nekünk
minden fa levelén?
Diófa levelén, rózsafa tetején
Hogy szakítson rólad minden leány s legény.
Mer én szakísztanék, ha jóra találnék
Ha jóra, ha szépre, a régi szeretőmre
Lám én szakísztottam, el is szalasztottam
Mer én szakísztottam, el is hervasztottam.
— Adatok —
Előadó:
András Erzsi "Erdei", Herczku Ágnes, Pál István "Szalonna", Vizeli Balázs, Gombai Tamás, Mester László "Pintyő", Szabó Csobán Gergő
Előadásmód:
ének, hegedű, brácsa, bőgő
Műfaj:
keserves, hajnali, csárdás, szapora
Etnikum:
magyar
Település:
Magyarvista
Megye:
Kolozs
Tájegység:
Kalotaszeg (Erdély)
Album:
Felvétel:
— Jegyzet —
András Erzsi "Erdei" az a másik asszony, akihez az évek során nem csak dalokért, hanem valami "másért" is eljártam. Erzsi néni szeretete, embersége, színes egyénisége, ízes beszéde - akárcsak Láli néninél - mágnesként vonzott vissza. Együtt énekelni velük megtisztelő és kivételes élmény! /Herczku Ágnes/
