Az "Erdei Erzsié"

Amerre én járok, még a fák is sírnak
Gyenge ágairól a levelek lehullnak
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem
Mer az én galambom mást szeret nem engem.

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem
Mér nem termesz nekünk
minden fa levelén?
Diófa levelén, rózsafa tetején
Hogy szakítson rólad minden leány s legény.

Mer én szakísztanék, ha jóra találnék
Ha jóra, ha szépre, a régi szeretőmre
Lám én szakísztottam, el is szalasztottam
Mer én szakísztottam, el is hervasztottam.

Sötét felhő koszorúzza az eget
Eltiltották tőlem a szeretőmet
Tiltsa el az Isten azt mennyországtól
Aki engem eltiltott a babámtól.

S lebeszélte az a gonosz vénanyja
Hogy engemet ne vegyen férjhez soha
A vénasszonynak ne legyen nyugodt álma
A száraz köszvény álljon a derekába.

A babámnak is bús szívem azt kívánja
Ha más lányhoz jár, törjön el a bokája
A szép szeméből bánatkönnye áradjon
A zsebkendője soha meg ne száradjon.

Udvaromban van egy feneketlen kút
Abba fürdik aranykakas, aranytyúk
Aranykakas mind azt kukorégolja
Szép a babám, a világon nincs párja.

Házunk előtt van egy feneketlen tó
Abba fürdik három fekete holló
Három fekete hollónak ej de hat szárnya
Nem kell nekem senki megunt babája.

Kisangyalom, ha meguntál szeretni
Szabad neked más szeretőt keresni
Keress olyant legyen ökre, festett szekere
A patikát gazdagítsd meg belőle!
Keress olyant legyen ökre s festett szekere
A doktorokat gazdagítsd meg belőle.

Udvaromba hármat fordult a kocsi
Édesanyám minden pakkom hozza ki
Hozza ki a behívólevelemet
Hogy Vistába felejtsék a nevemet.

Aki ide betéved,
dolog nélkül megélhet!

Húzd rá cigány, húzzad jobban,
táncolni való kedvem van!
Kicsi nekünk ez a ház,
kirúgjuk az oldalát.

Aki nem tud mulatni,
menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
itt akarok mulatni!

A vistai gödör árok,
ott teremnek karcsu lányok
Karcsu magas, mint a nádszál,
hajlik mint a rozmarintszál.

Ez az élet ilyeneké,
nem a százesztendősöké!