Csaplárosné, tőts bot

Csaplárosné, tőts bot,
Tőts bort a fejszémre,
Megadom az árát
Mához esztedőre.

Ha jén meg nem adom,
Megadja galambom,
Ha jén meg nem adom,
Megadja galambom.

Kimenék kapumba,
Lenézék az utcán,
Látom édeseme,
Ő is láta jëngem.

Akarám kérdezní,
Szánom búsítani,
De mégis megkérdem:
Hol jártál, édesem?

Aratót keresni,
Szeretőt fogadni.
Fogadtam egy szépet,
Elhagylak már téged.

Ne hagyj el, édesëm,
Met megbánsz még engem.
Nem bánlak, nem bánlak,
Csúfolkodtál véllem.

Én nem csúfoltalak,
Csak szóhajtóskodtam.
Elig vót énnékem,
Én árva fejemnëk.

Kimenék egy hegyre,
Bénizék egy vőgybe,
Láttam édesemet
Fődig feketébe.

Fődig feketébe,
Pohár a kezébe,
Pohár a kezébe,
Erdei bor bennë.

Köszönd rám, édesem,
Hogy igyam belölle.
Mint hogy rád köszönném,
Inkább elönteném.