A Tiszábúl s a Dunából foj egy víz
A Tiszábúl s a Dunából foj egy víz
Monmeg nékëm kedves rózsa, hogy mié sirsz? (hej)
Hogyne sírnék hogyne rínék drága kincs,
Most akartalak szëretni már elmész.
El kell mennem, mesëroznom messzire,
Itt kell hagynam az rózsámot, nincs kire.
(hej) Rëád bizom, édes-kedves pajtásom,
Éljed vele világodat, nem bánom.
Én is íltem egy ideig, azt bánom,
Éljed ës bár esztendeig, kívánom.
Én is éltem egy ideig, azt bánom,
Tizenkilenc esztendeig sajnálom.
— Adatok —
Előadó:
Papolczi Dániel
Előadásmód:
ének
Etnikum:
magyar
Település:
Ördöngösfüzes
Megye:
Szolnok-Doboka
Tájegység:
Észak-Mezőség (Mezőség, Erdély)
Kadenciaképlet:
8 5 b3 1
Szótagszám:
11.11.11.11
Archívumi jelzet:
Mg 35f.
