Esik eső, jaj de szépen de csepereg

Esik eső, jaj de szépen de csepereg,
A feleségem a zárka előtt kesereg.
Szépen kérem a börtön urak urakat,
Engedjék el nemrég látott uramat.

Kis menyecske, ezt megtenni nem lehet,
Szigorú a nosztrai börtöni rendelet.
Most is itt sétál a börtön udvarán,
Zörög a lánc mind a két keze-lábán.

Esik eső, jaj de szépen csepereg,
Szegény Rostás a zárkába de kesereg.
Szépen néz ki a kis rácsos ablakán,
Úgy hallgassa az eső suhanását.

Korán reggel feltekintek a polcra,
Komiszkenyér, fényes bugyli van rája.
Fényes bugyli komiszkenyér levágja,
Volt szép hajam, az is itt lett levágva.

Korán reggel feltekintek az égre,
Rá se nézek a kis angyalom szemébe.
(Mér...) Legszebb időm börtönbe kell töltenem.
(Kis angyalom...) De sokat kell a börtönben de szenvednem.

Tábla búza ki se teszi a szemét,
(Mér...) Van egy madár, aki elhordja majd a szemét.
De jó volna ezt a madár lelőni,
Ne hordja el a búzámnak a szemét.

Szolnoki börtön sárgára vagy meszelve,
Bele vagyok elevenen temetve.
Elevenen sárgulok is, hervadok,
Annus, majd megírom, hogy mikor szabadulok.