Zalavégi nóták

Engem hínak egy híres betyárnak,
Ki is állok huszonnégy zsandárnak.
Jön a zsandár, de nem félek tőle,
Ki is állok, megszámolok véle.

Sümeg felől fújdogál a szellő,
Jön a zsandár, mint szél, mindenfelől.
De én betyár, csak magam egyedül
Sürgök-forgok a fegyverem körül.

Isten hozzád, Sümegnek városa,
Már én többé nem leszek lakosa.
Teremjen már zöld füvet lapossa,
Kis pej lovam többé nem tapossa.

Én máma megverek valakit
Vagy éngem, vagy éngem valaki.
Vagy éngem vagy én mást, vagy engemet valaki,
A babámat azt ne szeresse senki.

(mer) Alacsony az erdőnek a teteje,
Kilátszik a jáger fája belőle.
Nem kell nékem jáger, sem a jágerek fája,
Csak a jáger legkisebb leánya.