Kertünk alatt gödröt ásnak

Kertünk alatt gödröt ásnak, mély gödröt ásnak,
szebb szeretőm van, mint másnak, ihaj, mint másnak!
Bár csak ilyen szép ne volna, kevesebb irigyem volna!

Széna terem parlagon, kinn a parlagon,
feküdj mellém, galambom, édes galambom!
Ha fekszem is temelléd, arccal fordulok feléd!

Beljebb, beljebb a falig, egész a falig!
Ölelj engem hajnalig, egész hajnalig,
míg édesanyád aluszik, veled mulassak hajnalig!

Már Füzesből kihajtották a nyájat,
elvitték a rózsámat katonának.
Megjött a nyáj, odamaradt, odamaradt a babám,
jaj istenem, bár csak egyszer láthatnám!

El kell mennem masírozni messzire,
itt kell hagyni a rózsámat, nincs kire.
Reád bízom, édes, kedves, jó kenyeres pajtásom,
éljed vele világidat, nem bánom!

Mer én éltem egy idejig, azt bánom,
éljed is, bár esztendejig, kívánom!
Mer én éltem egy idejig, egy idejig, azt bánom,
Tizenkilenc esztendejig sajnálom!

Cuki cefre, megetted a fejemet!
Megetted a nyári keresetemet!
Kit megettél, kit a farod, kit a farodra tettél,
s egy legénynek selyem zsebkendőt vettél!

Azért vettem, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor hogy jussak az eszébe!