Lakodalmas tánc és katonakísérő

Azt gondolod, te szigorú, ihaj, szigorú,
érted lettem szomorú, de szomorú!
Se nem érted, se nem másért, ihaj sem másért,
az ügyes édesanyádért, de anyádért!

Lassan kocsis, hogy a kocsi ne rázzon,
hogy a babám gyenge szíve ne fájjon,
mert az úton nincs patika, ihaj sem orvos,
babám gyógyít, nem a kórházi orvos!

Az uraké a nagy erdő, ihaj, az erdő,
s a szegényeké a temető, a temető.
El kell menni, nincs mit tenni, nincsen mit tenni,
Füzest el kell felejteni, csuhajja!

Édesanyám úgy szeretett,
bölcsőbe tett, úgy rengetett.
Csicset adott, s elaltatott,
mégis katonának adott.

Édes volt az anyám teje,
keserű a más kenyere.
Keserű is, fekete is,
de még sokszor savanyú is.

Édesanyám sok szép szava,
de sokat intett a jóra!
Kit hallgattam, s kit nem soha,
megvert engem a Jehova.