Én Istenem miért vertél meg...

Hej mer járok az utcákon sírva,
Mind aki el van átkozva.

Én Istenem mér vertél meg,
Én Istenem mér vertél meg?
Hej, de mikor nem érdemlettem meg,
Mikor nem érdemlettem meg.
S mér vertél meg jobban, mint mást,
Mér vertél meg jobban mint mást?
Haj, de én se voltam nagyobb hibás
Én se voltam, haj, de nagyobb hibás.

Haj, de gyertek ide sógorok,
Itt a jó bor, igyatok!
Igyatok, de igyatok,
Aj, de igyatok,
Reggelig mulassatok, mulassatok.
Igyatok, de igyatok.
Ajjajaj, de igyatok,
Reggelig mulassatok, mulassatok.

Haj, ha tudnád, amit én,
Hogy milyen leány vagyok én.
Ha szép legényt látok én,
Aj, de látok én,
Azért majd meghalok én, meghalok én.
Ha szép legényt látok én,
Ajjajaj, de látok én,
Azért majd meghalok én, meghalok én.

Sűrű csillagos az ég,
Majd eszedbe jutok én.
De már akkor késő lesz,
Aj, de késő lesz.
Ha a szívem másé lesz, de másé lesz.
De már akkor késő lesz,
Ajjajaj, de késő lesz,
Ha a szívem másé lesz, de másé lesz.

Én Istenem adj erőt a lovamnak,
Hogy keressek más szeretőt magamnak.
Egy lány-két lány nem pálinkára való,
De az én szívem nem bánat alá való.

Ez a leány, de beteg, de beteg, de beteg,
Nem eszi meg a pityókalevest.
/:Menjen hátra a kertbe, a kertbe, a kertbe,
Szedjen murkot a pityókalevesbe.:/

Aj Istenem meghalok, meghalok, de meghalok.
Meg bíz én, ha akarok, akarok,.
/:Ó ne menj el, ne menj el, ne menj el, de nem menj el,
Háljunk ketten az éjjel, az éjjel.:/

Bánkódok is eleget, hogy te elhagysz engemet
/:Ha te elmész, én is el, én is el, de én is el
Mind a ketten menjünk el, de menjünk el.:/

Adjatok egy szalmaszálat,
Hadd fújjam fel azt a házat!

Árok, árok, de mély árok,
De nem hittem, hogy így járok.
/:Közé jártam, belé estem,
S a szerelem rabja lettem.:/

Én vagyok egy igaz árva,
Járok az utcán bánkódva.
/:Most éltem vón a kedvemre,
S most is bú szállott szívemre.:/

Kinyílok az útra sírni,
De nem jön anyám vigasztalni.
/:Virradj, virradj hajnalcsillag.
De mivel szívem nem lel vigaszt.:/

Félre bánat, félre bú!