A kegyelem szent forrásán

Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján,
Örüljetek, örvendjetek,
A kis Jézus megszületett.

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz az anyja,
Lábaival ringázgatja,
Két kezével ápolgatja.

Nincs a Jézus ágyán paplan,
Jaj, de fázik az ártatlan,
Takargatja édesanyja,
Dirib-darab posztócskába.

Ó, te dudás, mit szundikálsz,
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Verjed, verjed a citerát,
Zengj Jézusnak egy-két nótát.

Pásztorok, kik nyájnál szüntelen vigyáztok,
Új hírt mondok néktek, melyet majd csodáltok,
Messiás született, ki jövendöltetett, meglássátok.

Menjetek pajtába, rongyos istállóba,
Betlehembe’ nyugszik, barmok közt, jászolba’,
Tehát siessetek, menni ne késsetek hamarjába’.

Gyorsan a pásztorok elhagyják nyájukat,
És a nyakukba öltik tarisznyájukat,
Sietnek örömmel, hogy lássák víg szívvel Királyukat.

Bárcsak régen fölébredtem volna,
Juhaimat legeltettem volna,
Máris csendül a fülembe angyalok mondása,
Megszületett a kis Jézus rongyos istállóba’.

Odamenni nagy a bátorságom,
Remélem, a kis Jézust meglátom,
Gyere el te is jó pajtásom, légy majd útitársam,
Velem lesz a jó furulyás, régi jó bojtárom.

Látod, pajtás, máris többen vagyunk,
A dudással majd oda ballagunk,
Míg a bárányt elkészítik, addig is mulassunk,
Jézus, Mária, Józsefnek víg éneket mondjunk.

Bárcsak régen fölébredtem volna,
Juhaimat legeltettem volna,
A kegyelem szent forrásán megitattam volna,
Üdvösségnek tengerében megúsztattam volna.

A szép Szűz Mária szent fiának,
Így énekel vala Jézuskának,
Örömmel ringatlak, szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.

Aludj én szerelmem, napom fénye,
Az én életemnek egy reménye,
Örömmel ringatlak, szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.

Majd eljönnek hozzád az angyalok,
Megtisztelnek téged a pásztorok,
Örömmel ringatlak, szívemből óhajtlak,
Aludj, aludj.