Mikor jöttem, anyám, Tamásiból kifelé

Mikor jöttem anyám, Tamásiból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Kezet fogok minden lánnyal sorjába,
Csak akit szeretek, azt hagyom utoljára.

Szerbusz kisangyalom, add ide a jobb kezed,
Bocsáss meg, ha sokszor megsértettelek.
Jártam hozzád sok esőbe, nagy sárba,
Szerettelek kislány, most tudom, hogy hiába.

Azt a gyűrűt nekem, amit adtam, add vissza,
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta.
Átkozott volt az az óra, az a ház,
Mibe régi babám megismertük mi egymást.