Angola Borbála balladája

Angola Borbála kis szoknyát varratott,
Elől kurtábbodott, hátul hosszabbodott.
Lányom, lányom, lányom, Angola Borbála,
Mi lehet az oka, hogy a ruhád kurta?

Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta,
Verje meg az Isten, jaj, de elrontotta.
Lányom, lányom, lányom, Angola Borbála,
Mi lehet az oka, hogy a ruhád kurta?

Mit csűröm-csavarom, csak ki kell vallanom,
Folyóvizet ittam, attól vastagodtam.
Lányom, lányom, lányom, Angola Borbála,
Mi lehet az oka, hogy a ruhád kurta?

Mit csűröm-csavarom, csak ki kell vallanom,
Gyöngyvári Józsitól, kedves galambomtól.
Pandúrok, pandúrok, fogjátok, vigyétek,
Fogjátok, vigyétek, tömlöcbe tegyétek!

Tizenhárom napig sem enni, sem inni,
Sem pedig aludni őtet ne hagyjátok!
Tizenhárom nap múlva elmegyen az anyja,
Eszel -e vagy iszol vagy pedig aluszol?

Nem eszem, nem iszom, sem pedig nem alszom,
Csak egy órát hagyjál, levelemet írom.
Levelemet írom Gyöngyvári Józsinak,
Gyöngyvári Józsinak, kedves galambomnak.

Jó estét, jó estét ösmeretlen anyám,
Hol vagyon, hol vagyon az én kedves babám?
Bent van a kiskertbe gyöngyvirágot szedni,
Gyöngykoszorút kötni, bús fejére tenni.

Bemegy a vőlegény, keresi mindenhol,
Nem találja sehol, megy vissza sietve.
Jó estét, jó estét ösmeretlen anyám,
Hol vagyon, hol vagyon az én kedves babám?

Mit csűröm-csavarom, csak ki kell vallanom,
Bent van a szobába, gyászos nyoszolyába.
Bemegy a vőlegény, benyúl kebelébe,
Kiveszi a nagy kést, szegezi szívének.

Vérem a véreddel egy patakba follyon,
Testem a testeddel egy sírba nyugodjon!
Lelkem a lelkeddel egy Istent imádjon!

Harangoznak délre, de nem délebédre,
Angola Borbála most van kiterítve.
Harangoznak délre, de nem délebédre,
Angola Borbálát most teszik a földbe.

Húzzák rá a hantot, zokog keservesen,
Ösmeretlen anyám neked köszönhetem.
Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
Amért elátkoztam egyetlen gyermekem!