Gyimesi dallamok: keserves, lassú magyaros, sebes csárdás

Szállj el fecskemadár a zölderdőn keresztül,
Szállj be jóanyámhoz, mer maga van egyedül.
Ha kérdi hogy vagyok, mondd meg beteg vagyok,
A szeredai kórház vaságyán hervadok.

Ritka az a búza, kibe konkoly nincsen,
Ritka az a legény, kibe hiba nincsen.
Mer az én búzámba még egy csipke sincsen,
Szerettelek rózsám, áldjon meg az Isten!

Bújdó csillagoknak merre visz az útja?
Szerettelek rózsám, a jó Isten tudja.
Nem bírlak feledni, akármerre járok,
Mer nem érdemes éljek ezen a világon.

Úgy búsulok, mint a fene, menyek Bukurestbe,
Ott sétálnak a szép lányok minden szombat este.
Éjjel nem alszom, nappal gondolkodom, hogy mitevő legyek,
Hogy egy szép lányt vegyek, kivel vígan éljek.

Sem ebédem, sem vacsorám nem esik kedvemre,
Sem ételem, sem italom, semmi örömömre.
Éjjel nem alszom, nappal gondolkodom, hogy mitevő legyek,
Hogy egy szép lányt vegyek, kivel vígan éljek.

Túl a vizen, kis kunyhóba lakik a galambom,
Kinek párját nem találom sehol a világon.
Páva járású, gerlice szólású,
Komoly tekintetű, magaviseletű.