Mi piroslik ott a síkon távolba?

Mi piroslik ott a síkon távolba,
Csonka honvéd piros vére a hóba.
Sok halált szórt az ellenség sorára,
Haj, de végre egy golyó őt találta.

Ágyú helyett koporsót visz a szekér,
Benne fekszik egy magyar honvéd-tüzér.
Koporsóján csákója és fegyvere,
Szemfedőül katona köpenyege.

Bajtársai kivont karddal követik,
Fájdalmukban olykor meg is könnyezik.
Nincs harangszó, csak egy pár ágyúdörrenés,
Ennyiből áll a tüzéri temetés.

Zöld erdőben fekete sír domborul,
Aki látja, szívében megszomorul.
Fák tetején bús csalogány úgy beszél,
Szabad földben nyugszik egy honvéd tüzér.

Lágy a kenyér pirítani nem lehet,
Kossuth Lajos igazságot nem tehet.
Kossuth Lajos béfogatta hat lovát,
Felültette feleségét, két fiát.

Bézáratta jó hintaja ajtaját,
Úgy viszi az igaz magyar koronát.
A németnek ezüst pénzét, s aranyát,
A németnek ezüst pénzét, s aranyát.

A toronyban fehér zászlók lobognak,
Az alatt a magyar fiúk zokognak.
Kérdik egymást, jó barátom mi újság?
Kossuth elment, oda van Erdélyország.

Idehozták a muszkát a nyakunkra,
Barátunk lett nekünk már a francia.
Nem tudom én hazatérünk valaha,
Erdélyország a fiait sirassa.