A juhait kereső pásztor

A juhásznak a nótája, mikor elvesztette a juhokat.
Egy szegény juhász volt, a juhok nem voltak az övé. Neki volt egy kis furulyája, és ügyelte a juhokat. Hát, ottan ahogy járt le és fel az erdőben a határokon mindenfelé, elvesztette a juhokat. De nem az egészet, vagy harminc darabot elvesztett. Keresi a juhokat, nem kapja sehol se. Leül magának és akkor veszi a furulyát és akkor eztet csinálta, e nótát.
(...)
Egyszer egy pillanatban megáll, és tán vagy két kilométerre – ő nem vette észre – valami sok-sok, egy nagy csomag fehér kő. Hát akkor ő azt mondja:
– "Drága távolságos jó Istenem, megadtad, ott vannak a juhaim!"
Akkor felvette a furulyát és annak örömibe­ megcsinálta ezt a darabot.
(...)
Odament, hát persze mikor odament, megérkezett, látta, hogy azok a sok-sok, egy nagy csomag fehér kő. Akkor leült és elkezdte a sírást, és akkor megint elékezdte ezt a nótát.
(...)
Felkelt a földrül, ránézett a juhokra, ott voltak az egész juhok! Egy csomagba voltak az egészek. Hát akkor ő szegény felvette a furulyát, megint elkezdte.