Boldogságos Szűz Mária egykor magányba

Boldogságos Szűz Mária egykor magányba,
Ablakánál fonván, varrván így fohászkoda,
- Istenem, jaj mit tegyek, elütte tizenegyet,
Délben hazajön jegyesem, nem kész az ebéd.

Sietséggel, gyorsasággal konyhába futa,
Hát az angyal már a tüzet régen megrakta,
Másik vizet megvitte, már a tűzhöz is tette,
Szűz Mária csodálkozva így fohászkodik.

Dicsőség a magasságban a nagy Istennek,
Hogy a szolgálónak dolgát angyal végezte,
Áldassék a szent neve mindörökkön érette!
Szűz Mária térdre hullva így fohászkodik.

Angyal pedig az ebédet elkészítette,
Egy ártatlan gerlicét ölt, meg is töltötte,
Szelíd galamb két fia lett az ő becsináltja,
Ez minden ízek ízénél ebéd kész vala.