Most van esztendeje

Most van esztendeje másodikra fordul
Hogy az én édesem háborúba indult
A hosszú utakot elejibe vette
A bút s a bánatot magához ölelte

Kísérj el ingemet bárcsak a kapudig
Ha kapudig nem is, bárcsak az ajtódig
Onnan elmegyek én, szívem, egyedül is
Engem isten őröz, őrözzön téged is

Az eső is esik, köpönyegem ázik
A szél patkójától a kő is szikrázik
Győzünk-e vagy vesztünk tán immár elválik
E sok szenvedés tán megjutalmazódik