Piros kancsó, piros bor

Halljunk szót
Mikor noé apánk isten parancsára
A vízözön elől futott a bárkába
Minden állatfajból növényből egyet vitt
Hogy ne nélkülözzön a vész után semmit
Azért legbölcsebben mégiscsak azt tette
Hogy a szőlőtőkét ki nem felejtette
Figyelmezzen ezért a becses kompánia
Szavamra hallgasson minden emberfia
Ez itten gazdánknak utolsó liter bora
Ilyen cudar féreg ám a filoxera
Látom a sarokban a pista komámat
Amint a szemében aggodalom támad
Fél hogy tán a borból nem ihat eleget
Torka is kiszárad ha hiába eped
Nem félj szegény pista tréfa a mondásom
Van még elég borunk érdemes barátom
Annyi a borunk hogy jut neked elég
S rajtad kívül bőven ihat minden vendég
Rajta tehát urak vígan koccintani
Nem fáradunk nektek elég bort hordani
Húzd rá

Piros kancsó piros bor
Mindjárt rám kerül a sor
Iszom a bort ölelem a babámot
Úgy sem érem keresztül a világot

Nincsen pénzem de majd lesz
Ha cluj napocából kolozsvár lesz
Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát

Nékem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
Keljen fel és főzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát

Ez a világ mi vóna
Ha egy kis bor nem vóna
Iszom a bort ölelem a babámot
Seggbe rugom ezt a kutya világot

Kalapom, kalapom csurgóra,
Sört innék bort innék, ha volna
Akár iszom, akár nem, akár iszom, akár nem,
Mégis korhely a nevem, de a nevem.

Jaj, istenem, adj egyet, sohase kérek többet
Jaj, istenem, adj egy jót, adj egy kedvemre valót
Jaj, istenem, adj egy krajcárt, hogy vegyek egy kis pálinkát,
Jaj, istenem, adjál kettőt, hogy vegyek egy nagy pálinkát.

A hajnali csillag ragyog
Én még a lagziban vagyok
Jaj, istenem, hogy szégyellem
Hogy a hajnal itt ér engem

Tartozom én a kocsmába
Kilenc liter bor árával
Jaj, istenem, hogy adjam meg,
Hogy a babám ne tudja meg?

Régi babám, gyújts gyertyára,
Hazajövök vacsorára
Aj-na-na...