Mégis huncut a német

Ej, menjünk innen el,
Mer itten megvernek.
Ne menjünk addig el,
Amíg hegedülnek.
Hozz bort a magyarnak,
Pálinkát a tótnak,
Sört a németnek!

Ne higgy, magyar, ne higgy,
Ne higgy a németnek,
Bárhogy ígérgetnek,
Bárhogy hitegetnek!
Hozz bort a magyarnak,
Pálinkát a tótnak,
Sört a németnek!

Attila, Lehel, Árpád,
Elhunyt dicső unokák,
Nem hallik a magyar név,
Oda a boldogabb év.
Gyászba borult Hunnia,
Mert nincsen Hunyadija.
Idegen nép van ma ott,
Hol régen magyar lakott.

Mégis huncut a német,
Hogy a fene enné meg,
A tüdejét, a máját,
Minden oldalbordáját.
Ha azt mondja, das ist gut,
Akkor csal meg a huncut.
Mégis huncut a német,
Hogy a fene enné meg.

Ha a magyar szomorkodik,
Bánatában jó bort iszik.
Bort iszik az, nem is vizet,
Sörér csak a német fizet.

Míg a hírét elviszik,
Hogy a magyar bort iszik.
Ha megitta, jól tette,
Talán megérdemlette.

Magyarország azér jó,
Ritkán üres a hordó.
Ha kiürül, megtöltik,
Véle kedvünket töltik.

Megállj, német, mert megbánod,
Hogy a magyart egzekválod.
Bőrödből csinálok dudát,
Azon fújom ezt a nótát.