Dél-dunántúli karikázók, csúfolódók

Azért jöttünk ide karikázni,
Ha (j)a babám itt találna lenni.
Keze, lába ki találna törni
Én még jobban ki tudnám tekerni.

Fut a csikó, fut a vásártérre,
Tartottam szeretőt a múlt évbe.
Ha tartottam, én szenvedtem érte,
Kutyavilág ne hányd a szememre!

Haja, haja, kukorica haja,
Válogat a legény a leányba.
Ha válogat, most van az ideje,
Egye meg a válogatós fene!

Gyertek lányok, öltözzünk fel fehérbe,
Menjünk ki a nagy kaszárnya elébe!
Rúgjuk be a nagy kaszárnya rácsos kapuját,
Minden kislány ölelje a babáját.

Román földön van egy szomorú fűzfa,
Bajtársaim halva fekszenek alatta.
Pajtásai bajnéttal ásták a sírját,
Falubeli lányok keservesen siratják.

Erdőjáróznak a lányok,
Táncra indulnak a lábok.
Melik járja a legszebbet,
Azok a leghíresebbek.

Erdő, erdő, de magos vagy,
Kisangyalom, de messzi vagy.
Ha (j)az erdőt levághatnám,
Kisangyalom megláthatnám.

De szeretnék páva lenni,
Mester úrnak lánya lenni!
Mester úrnak lánya lenni,
Tanítónak párja lenni!

Kis kertemben fügefészek,
Én a legénynek nem hiszek.
Mer a legény leánycsaló,
Mind akasztófára való.

Ördög bújjék az anyádba,
Mér válogatsz a leányba
Te se vagy a legényszépje,
Egyen meg a csodafene!

Van szeretőm, de nem tetszik,
Most is az ágy alatt fekszik.
Olyan mint a szitaféreg,
Majd kisöpröm, ha ráérek.

Szentbalázsi kislány vagyok én,
Szentbalázsi rózsát szedek én.
Szentbalázsi rózsa, viola,
Én vagyok a leszakítója.

Hol lakik kend bácsi? Kutason.
Hogy mérik ott a bort? Huszason.
Már minálunk garas iccéje,
Szeretőmnek nem t(ud)om mi neve.

Tiszta búza konkoly, csigaház,
Még az éjjel rózsám velem hálsz!
Nem hálok én rózsám teveled,
Egyen meg a fene tégedet!

Kukorica csutája,
Sebes a rózsám szája.
Meg kell annak gyógyulni,
Ha meg akar csókolni.

Édes almát ehetnék,
Véled enyeleghetnék.
Enyelegjél angyalom,
Magam is úgy akarom.

Haja, szeme fekete,
A tied is mellette.
Összeillik a kettő,
Mint a selyem keszkenő.