Palócföldi dalok

Jaj, de soká, jaj de régen,
Jártam a kőrösi réten.
Ugyan babám járok -e még,
Az ágyadon hálok -e még.

Van kökényfa, de nincs rajta,
Van szeretőm, de mi haszna?
Én szeretem, ő nem szeret,
Jaj, de gyalázatos élet.

Három csillag van az égen sorjába,
A harmadik csillagnak nincsen párja.
A harmadik csillag párja én vagyok,
Mert már engem a szeretőm elhagyott.

Sárgarépát nem jó sűrűn ültetni,
Özvegyasszony lányát nem jó szeretni.
Mer az a jó anyja mindig hallgatja,
Mit beszél a lánya a kis kapuba.

A kartali nagytoronyban kilencet ütött az óra.
Az én kedves kisangyalom most se jött el a fonóba.
Vagy haragszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret,
Így hát kedves kisangyalom, tiltva vagyok én tetőled.

A kartali tölgyfaerdő jaj de messzire ellátszik,
Közepébe, a négy sarkába négy szál rozmaring lehajlik.
Egyik hajlik a vállamra, másik a babáméra,
Lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő karjára.