Nyírségi dalok

Amoda van egy ház, törvényszék a neve,
Amit abba főznek, keserű a leve.
Oda van bezárva négy adonyi legény,
Ott tőti napjait éhen-szomjan szegény.

Repülj madár, repülj Szegeden keresztül,
Nézd meg a babámat, maga van egyedül.
Talpig vasba verve, bokáig a vérbe
Szeme be van esve a nagy sötétségbe.

Cellámak fedele, takaródzó subám,
Kígyók, békák szeme, világító gyertyám.

Testvérek, rokonok de hűtlenek vagytok,
Nehéz rabságimban meg sem látogattok.
Majd ki fogok menni, nem fogok rab lenni,
Testvéri hűséget vissza fogom adni.

Nyitva van a barna kislány ablaka,
Barna legény sírva sétál alatta.
Bánatában alig tudja kizokogni azt a szót,
Nyisd ki csárdás kisangyalom az ajtót!

Nem nyitom én, mert nem adnak tehozzád,
Esküvői gyöngykoszorúm most hozzák.
Ahhoz adnak, kit a szívem, árva szívem nem szeret,
Öngyilkosa leszek az életemnek.

Három levele van a lóherének,
Három szeretője van a szívemnek.
Negyedikkel most megyek a templomba befele,
Az láncolja le a szívem örökre.

Megy a kocsi, porzik az út utána,
Ezt a legényt minden kislány utálja.
Azt hiszi, hogy minden kislány őtet szereti,
Szereti a fene, aki megeszi.

Fekete tyúk szedegeti a meggyet,
De semmire való legényt szeretek.
Nem bánom én, ha semmire való is,
Semmire való vagyok én magam is.

Életembe mindig szépet szerettem,
Utoljára csúnyával kell beérnem.
No, de sebaj, ha én így érdemeltem,
Nem kellett vón mindig szépet szeretnem.