Gyimesi dalok

Házunk előtt kettőt fordult a kocsi,
Édesanyám a ládámat hozza ki!
Édesanyám köszönöm a nevelést,
Én már többé nem eszem a kenyerét.

Ha kimegyek a csillagos ég alá,
Én megnyugszom a babám karja alatt
Ha nem nyugszom a babám karja alatt
Majd megnyugszom a fekete főd alatt.

Sír a szemem, hull a könnyem,
Milyen erőst fáj a szívem.
Fáj a szívem kiel-belül
Bánat szorítja két felől.

Búsul a madár az ágon,
Búsul a madár az ágon.
Én es idegen országon,
Én es idegen országon.

Idegenek, jövevények,
Idegenek, jövevények.
Hagyjátok, hogy éljek én es,
Hagyjátok, hogy éljek én es!

Ha köztetek nem élhetek,
Ha köztetek nem élhetek,
Milyen bajos az életem,
Milyen bajos az életem.

Esik eső, esik, nagy sár van az utcán,
Barna kislány sírva mos a Tiszán.
Sírva mondja az édesanyjának,
Szeretteit viszik katonának.

Ne sírj lányom, ne sírj a faluba,
Marad legény még a te számodra.
Tudom anyám, tudom, de ha nem szeretem,
Gyászos véle az egész életem.

Fejik a fekete kecskét,
Verik a barna menyecskét.
Ott hadd üssék az oldalát,
Ne szeresse a más urát.

Nálunk este úgy köszönnek,
Adjon Isten ingem kendnek!
Én es belül úgy fogadom,
Kendé vagyok nem tagadom.

Ha én násznagy lettem volna,
Este haza mentem volna.
De mivel én vendég vagyok,
Holnapra es itt maradok.