Mezőségi dalok

Meg kell a búzának érni,
Ha mindennap megérik.
Meg kell szívemnek hasadni,
Ha mindennap bánat éri.

Bánat, bánat, bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
Bújj ki bánat a szívemből
Elég vót már keservemből.

De nem úgy van az, mint vót régen,
Nem az a nap süt az égen,
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a szeretőm, ki volt.

S aki vót már, s aki vót már rég elhagyott,
Szebbre vágyott, de nem kapott,
Még olyat se, mint én vagyok.

Verd meg Isten, azt a szívet,
Aki kettőt-hármat szeret!
Mer én csak egyet szeretek,
Azér is sokat szenvedek.

Verd meg isten, verd meg azt,
Kinek szíve nem igaz.
Mer az enyém olyan igaz,
Ezer közül egyet választ.

Jaj, de bajos, ki egymást nem szereti,
Egy párnára ketten kell lefeküdni.
A párnának a két széle elszakad,
A közepe tiszta újan megmarad.

Nincs édesebb a havasi dinnyénél,
Nincs kedvesebb az első szeretőnél.
Mer az első igazán tud szeretni,
Másodikér de sokat kell szenvedni.

Hogy az első szeretőjét elhagyja,
Életében mindig csak azt siratja
Én is olyan szeretőmet hagytam el,
Amíg élek, soha nem felejtem el.