Sóvidék

Felsütött a nap sugára
Minden leány ablakába.
Ijehaj, de csuhajja.
Én nem tudom, mi az oka.
Az enyémre nem süt soha.
Ijehaj, de csuhajja.

Napom, napom, fényes napom.
Süssél reám világoson.
Ijehaj, de csuhajja.
Süssél reám világoson,
Ne csak mindig homályoson.
Ijehaj, de csuhajja.

Ezt a legényt még akkor megszerettem.
Mikor véle a kapuba beszéltem.
Megtetszett a gyönyörű szép szaváért,
Homlokára göndörödő hajáért.

Udvaromot egy mély árok hasítja,
A szívemet barna legény búsítja.
Le se megy a szívemről a búbánat,
Míg nem leszek párja barna babámnak.

Kedves babám, nem írok több levelet,
Szilaj csikó rúgta meg a kezemet.
Szilaj csikó fájdalmas a rúgása,
Sír a babám hallszik a jajgatása.

Addig megyek, míg a világ világ lesz.
Míg az égen két ragyogó csillag lesz.
Csillagos ég merre van az én hazám?
Merre sirat engem az édesanyám?
Dehogy sirat rég elvagyok felejtve.
Meg se haltam, már elvagyok temetve.

Édesanyám mondanék én valamit.
Gombolja ki piros lajbim elejit.
Nézze meg, hogy mi bántja a szívemet.
Elrabolták tőlem a szeretőmet.
Elrabolták vagy az Isten elvette.
Annak adta aki negérdemelte.