Egyik ajtóról a másra

Gyere rózsám ki a hegyre,
Vess keresztet a mellyedre.
Én keresztet nem vethetek,
Én a tiéd nem lehetek.

Én istenem valahára
Viselj gondot az árvára,
Hogy ne jusson bújdosásra,
Egyik ajtóról a másra,
S ne bújdosson már sehova,
Mert megverte a Jehova.

Könnyebb egy medvének
Tű fokán elbújni,
Mint két igaz szeretőnek
(Ej, de) Egymástól megválni.

Mikor két igaz szív
Egymástól megválik,
A havasi édes méz es
(Ej, de) Keserűvé válik.

Elment az én rózsám
Idegen országba.
Ha elment es meggyászolom
Fekete bársonba.

Délig feketébe,
Délután veresbe,
Este napszentület után
Őtözök feherbe.

Ülök paripámra,
A jó lovam hátára,
S úgy menyek el én utána,
(Ej, de) Nagy Törökországba.