Volt két szép szeretőm / Nappal szemben letérdelek

Udvarom közepén
Van egy szép almafa.
S ahhoz hejzakötve
Egy szép pej paripa.

Fel is van nyergelve,
Fel is kantározva.
Gyere, édes rózsám,
Bújdossunk el rajta!

Vót két szép szeretőm,
Meghót mind a kettő,
Vót két szép szeretőm,
Meghót mind a kettő.

Egyiket temettem
Diófa tövibe,
S a másikot pedig
Szívem közepibe.

Egyiket öntöztem
A Tatros vizével,
S a másikot pedig
Sűrű könnyeimmel.

Kicsi csillag, jaj, de rég hogy vándorolsz.
Nem láttad-e régi rózsám valahol?
Láttam biz én a gyimesi csárdába,
Piros bort iszik az árva bújába.
Láttam biz én a gyimesbükki csárdába,
Piros bort iszik az árva bújába.

Sárig virág, ha leszakisztanálak
Mit mondanál, babám, ha elhagynálak?
Mit mondhatnék, ha így hozta az élet,
Ritka most az igaz szívű szerető.

Két fa között kisütött a holdvilág,
Olyan vagy te, mint a pipitér virág.
Fele sárga, fele fehér, fele más
Megöl engem a nagy keserű sírás.

Reggel mikor én felkelek
A nappal szembe letérdelek.
S az istenemet arra kérem,
Én istenem mér nem véssz el.
Az istenemet csakis arra kérem
Én istenem mér nem véssz el.

Haragszik a nap a holdra,
A hold meg a csillagokra.
A csillagok a fekete földre,
Én a régi szeretőmre.

Kibékült a nap a holddal,
A hold meg a csillagokkal,
A csillagok a fekete földdel,
Én a régi szeretőmmel.