Elindulék új szeretőt keresni...

Tizenkettő, tizenhárom, tizennégy,
Ilyen későn kedves babám merre mész?
Elindulék új szeretőt keresni,
Mert a régit nem akarnám szeretni.

Új szeretőt ritkán lehet találni,
Keskeny fából széles pallót faragni.

Jaj be széles, jaj be hosszú s ez az út,
Amelyiken az én babám elhagyott.
Ha elhagyott, hagyjon es el örökre,
Hogy ne fájjon az én szűvem érette.

Kimenék én ama magos tetőre,
Akadék én szeretőre kettőre.
Az egyiket megölelem, csókolom,
A másikot félrebbecske taszítom..

Nem kell nékem sem a kettő, sem az egy,
Csak a régi, ki mostanig szeretett.

Ne haragudj rózsám azért, hogy a szám a tiédhez ért,
Mert akik egymást szeretik, azok közt gyakran megesik, la-la-la.

Aki csókol a setétbe, áldja meg az Isten érte.
Aki csókol holdvilágon, számoljon a másvilágon, la-la-la.

Borcsát megcsípte egy darázs, lába közt lett egy forrás.
Az a forrás ne lett volna, szívem érte nem fájt volna, la-la-la.

Jaj, Istenem, ezt a vént,
Hogy kell megöleljem még,
Olyan ráncos a bőre,
Bocskor se lesz belőle, la-la-la.

Engem uram úgy szeret,
Ha kimegyek, kirekeszt.
De én es úgy uramot,
Mind a fehér lovamot, la-la-la.

Az én uram olyan jó,
Télbe szamár, nyárba ló,
Amit keres egyébkor,
Mind elkőtöm egyébkor,la-la-la.

Jaj, Istenem adj egyet,
Sohasem kérek többet!
Adj egy édest, adj egy jót,
Adj egy kedvemre valót, la-la-la.