Huszárgyerek, huszárgyerek

A gyulai kaszárnyára rászállott egy gólya,
Vizet hozott a szájával regruták számára.
Mosdjatok regruták, mert porosak vagytok,
Azt csak a jó Isten tudja, hogy mikor szabadultok.

Pokrócomnak a négy sarkára írom a nevemet,
Átadom a resztungomat a százegybelieknek.
Ne sírj bundás, ne sírj, kitelik az időd,
Nékem is volt, de már letölt a három esztendő.

Fiumei kikötőben áll egy hadihajó,
Közepében, négy sarkában nemzeti szín zászló.
Fújja a szél, fújja, hazafelé fújja,
Negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra.

Most szép lenni katonának,
Mert Kossuthnak verbuválnak.
Kossuth Lajos nem lett volna,
Katona sem lettem volna.
Éljen, éljen a nemzet!

Akkor megyek katonának,
Ha leányok verbuválnak.
Pántlikába kardot rántnak,
Avval tudom, le se vágnak.
Éljen éljen a nemzet!

Gyere pajtás katonának,
Téged tesznek kapitánynak.
Pár esztendő nem a világ,
Éljen a magyar szabadság!
Éljen éljen a nemzet!

Huszárgyerek, huszárgyerek szereti a táncot,
Az oldalán, az oldalán csörgeti a kardot.
/:Ha csörgeti, hadd csörgesse, pengjen sarkantyúja,
Kossuth Lajos verbunkja a muzsikáltatója.:/

Falu végén, falu végén szépen muzsikálnak,
Oda hívnak engemet is magyar katonának.
/:Be is állok a verbunkba, ha már verbuválnak,
Elmegyek a pajtásimmal vitéz regrutának.:/

Szép a huszár, szép a huszár, felül a lovára,
Arany mente a hátára, kard az oldalára,
/:Virágcsokor a csákóján, úgy megy a csatába,
Ne sírj rózsám, megtérek még a szabad hazába.:/

Kossuth Lajos udvarában van egy terebélyes diófa,
Kis pej lovam felnyergelve, kantározva áll alatta.
Arany a zabolája, édes a babám pici szája.
Lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő két karjába.

Megüzenem vagy megírom, vagy még szóval is megmondom,
Hogy az Isten, a jó Isten egy árva fiút ne adjon.
Mer az árvát az ág is siratja, aztat a madár is,
Így hát csárdás kisangyalom árván maradsz te még magad is.

Huszárosra vágatom a hajamat,
Budapesten loncsolják a lovamot.
/:Széna-szalma porcióba van tele pakolva,
Adj egy csókot kisangyalom az útra!:/

Csókot adni a huszárnak nem merek,
Mer a huszár nem igaz szívből szeret.
/:Ha a huszár igaz szívből sej-haj szeretne,
Maga mellé a nyeregbe ültetne.:/

Gyenge vagy még kisangyalom a lóra,
Táncol a ló, te meg leesel róla.
/:Majd ha egyszer én ülök a sej-haj nyeregbe,
Táncolhatsz vélem a csillagos égbe.:/