Mégis huncut a német

Ej, menjünk el innen, mert itten megvernek!
Ne menjünk addig el, amíg hegedülnek!
Hozz bort a magyarnak,
Pálinkát a tótnak,
Sört a németnek!

Ne higgy, magyar, ne higgy, ne higgy a németnek,
Bárhogy ígérgetnek, bárhogy hitegetnek!
Hozz bort a magyarnak,
Pálinkát a tótnak,
Sört a németnek!

Attila, Lehel, Árpád,
Elhunyt dicső unokák!
Nem hallik a magyar név,
Oda a boldogabb év.
Gyászba borult Hunnia,
Mert nincsen Hunyadija.
Idegen nép van ma ott,
Hol régen magyar lakott.

Mégis huncut a német,
Hogy a fene enné meg!
A tüdejét a máját,
Minden oldalbordáját!
Ha azt mondja: "Das ist gut!"
Akkor csal meg a huncut.
Mégis huncut a német,
Hogy a fene enné meg!

Ha a magyar szomorkodik,
Bánatában jó bort iszik.
Bort iszik az, nem is vizet,
Sörért csak a német fizet.

Még a hírét elviszik,
Hogy a magyar bort iszik.
Ha megitta, jól tette,
Talán megérdemlette.

Magyarország azért jó,
Ritkán üres a hordó,
Ha kiürül megtöltik,
Véle kedvüket töltik.

Megállj német majd megbánod,
Hogy a magyart egzekválod!
Bőrödből csinálok dudát,
Azon fúvom el a nótát:
Mégis huncut a német!