Palóc népdalok: Süvít a szél, végigzúzza a fákat / Nincsen széle a fekete kendőnek / Sárga rigómadár ne szállj fel a fára

Süvít a szél, végigzúzza a fákat,
Mint a fájó, bús szívemet a bánat.
A madár is párja mellé menekül,
Csak én járok a faluba egyedül.

Hová menjek, nincs már engem ki várjon,
Ki engem a két karjába bezárjon.
Így bolyongok a faluba szerteszét,
Visz a bánat, mint szél a fa levelét.

Nincsen széle a fekete kendőnek,
Nincs igaza az első szeretőnek.
Veszek olyan kendőt, melynek széle lesz,
Tartok olyan szeretőt, ki igaz lesz.

Fölszántatom a pédeli temetőt,
Vetek bele a lovamnak legelőt.
Magamat is belevetem virágnak,
Aki szeret szakítson le magának.

Sárga rigómadár ne szállj fel a fára,
Inkább szállj el a babám ablakába!
Dalold el a szomorú nótámat,
Elvitték a szeretőmet katonának.

Sárga rigómadár búsan száll az ágra,
Sír szegény, mer elhagyta a párja.
Engemet is elhagyott a rózsám,
Mégse sírok, mint a sárga rigómadár.