Katona vagyok én, ország őrizője / Fütyül a masina sej, haj, ki az állomásra

Katona vagyok én, ország őrizője,
Sír az édesanyám, hogy elvisznek tőle.
Sír az édesanyám, a rózsám meg gyászol,
Fekete gyászvirág búsul ablakába.

Megpendült harangom, pallérozott kardom,
Nem szabad énnékem az ágyban meghalnom.
Áldozom éltemet az ország javára,
Forgatom fegyverem, vitézek módjára.

Fütyül a masina, sej-haj ki az állomásra!
De sok édesanya sírva, sírva néz utána.
Ne sírj édesanyám, visszajövök nemsokára,
Hogyha meg nem halok valahol a nagyvilágba.

Fiatalkoromba besoroztak katonának,
Ne sírj kisangyalom, el is visznek nemsokára.
Te vagy tizenkilenc, én meg a huszadikat járom,
Magyar gyerek vagyok, elbírom a nehéz kardot.